Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 5. szám - Czéh Sándor: Kapuzárás után
122 mártírjait, melyekkel ezelőtt bőséggel élhetett: tej, vaj, tojás, hús, gyümölcs. Városi gyermek még kevesebbet kap ezekből, mint a falusi, bár én nagyon jól tudom, hogy falun sem olyan rózsás a helyzet e téren mint ahogy azt sok városi ember képzeli! A fejlődő gyermeki szervezet azonban sokkal inkább megsínyli ezeknek az anyagoknak a hiányát, mint a felnőtt szervezete. S a gyermek zsenge idegrendszere olyan próbáknak van kitéve, melyeknek elviselésére még a legépebb felnőttnek az idegrendszere sincs berendezve. A sorozatos légiriadók, az óvóhelyen' szorongó gyermek félelmét fokozzák. Légitámadások átélése pedig hosszabb időre is megállíthatja a gyermek fejlődését, sőt olyan nyomokat hagyhat a gyermek idegrendszerében, mely sérüléseket még felnőtt korában sem heveri ki teljesen. Egy alkalommal ellenséges gépek vonultak el falunk felett. Azonnal felismertem a gépek jellegzetes búgását, de a gyerekek is aggodalmasan csendesedtek el. Csendben, lélekzetvisszafojtva vártuk, hogy mi történik? Riadó nem volt, akkor még nem tartottuk szükségesnek az állandó légoszolgálatot, így nem tudhattuk, hogy riadó van Győrött. A városból csak kedvező széljárás mellett hallatszik ki a szirénázás. Pár percnyi feszült várakozás után távoli becsapódások hangjai rezegtették meg az ablaküvegeket. Azt hittük, hogy Győrt bombázták. Megkérdeztem: — Kinek dolgozik Győrött valamilyen hozzátartozója: testvér je. édesapja, vagy más rokona? Tanítványaimnak legalább fele felállt. Tekintetük riadt volt- szemükben ott lappangott a félelem: Hátha az én hozzámtartozómat érte baj? Tudtsm, hegy ilyenkor a legfogékonyabb a gyermeki lélek s csendben mondtam: — Ne féljetek! Az evangélikus ember mindig tudja, hogy vele az Isten, a mi erős várunk. S az Isten kegyelme jobban megvéd, mint ..harci fegyver s sziklavár!” A gyermekek megnyugodtak kissé s később tudtuk meg, hogy nem Győrre hulltak azok a bombák, melyeknek becsapódását Szemerén is hallottuk. Természetesen most már egy pillanatig sem lehetett halogatni az állandó riasztószclgálat munkába állítását, hiszen ki viselhetné az óriási felelősséget, ha egy netaláni légitámadás alkalmával azért pusztul el valamelyik falu iskolás-serege mert az arra hivatottak nem tartották még elég időszerűnek a légoszolgálat megkezdését. Igaz, hogy amíg minden faluban nem áll egy rádió ilyen célra, addig nagyon nehéz a riasztást kellő időben végezni s azt idejében abbahagyatni. Miért nem lehetett minden falut ellátni eddig ilyen — akár a zsidóktól elkobzott rádióval?! kiért mi mindenre ráérünk . . . S ahol telepes készülékek volnának, ott miért nem tudnak egy anódtelepet beszerezni?*Mert az sincs. .. így kizárólag a posta jelzésére vagyunk utalva, de ez nem egészen megbízható. Budapest bombázásánál pl. hallották a községházán az idegen gépek búgását s átszóltak a postára, hogy nincs-e riadó? Onnan nevetve feleltek, hogy: valószínűleg hallucinálnak. . . Mivel a légoltalommal kapcsolatos kérdések a legégetőbbek napjainkban, szabadjon egy kissé részletesebben tárgyalnom ezt a
