Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 5. szám - Czéh Sándor: Kapuzárás után
120 iskolát löszben vagy egészben igénybe vették valamilyen honvédelmi célra: hadikórház, közellátási hivatal, katonák ideiglenes szálláshelye lett rövidebb-hosszabb időre. Amennyiben pedig a nagyobb városok kiürítésére sor kerül, valószínűleg a legtöbb iskolát is lefoglalják s átadják a kibombázottaknak, kitelepítetteknek. A nehézségek tehát a háború elhúzódásával egyre inkább fokozódnak, semhogy csökkennének. A megváltozott környezetben dolgozó kartársaink munkája is nehezebb lett. Ők is, a gyermekek is megszokták már az iskola környezetét, külsejét, belsejét egyaránt. Előre tudhatták, ki melyik osztályban tanít, kinek ki lesz a tanítója. Most egyszerre felborult minden tervezgetés. Nem abba az osztályba került a tanító, amelyikbe került volna egyébként; nem azokat a gyerekeket tanította, akiket tanított volna rendes körülmények között. S mire megszokhatták volna az új környezetet, mire összemelegedhetett volna tanító és tanítvány: jött egy újabb igénybevétel, egy újabb behívó s kezdődött minden elölről s mégis egészen máskép. Ebből a szempontból tekintve a dolgokat, falun kedvezőbbnek látszik a helyzet. Mi legalább rendas időben kezdhettünk szeptemberben s így két hónapi előnnyel indultunk a városi iskolákkal szemben. Abban is bizakodtunk, hogy rendes időben is tudjuk befejezni az 1943/44. tanévet: a felső tagozat május 1-én, az alsó tagozat június elején. Ehhez képest a szokott beosztással végeztük munkánkat. Mivel egészen váratlanul ért bennünket az összes tanintézetek bezárására vonatkozó miniszteri rendelkezés, az utolsó napokban már nem sokat tudtunk behozni az áprilisra és májusra szánt tananyagból. Városi kartársaink — tudomásom szerint — készítettek egy 5 hónapos tanévre szóló tananyagbeosztást melynek alapjan az anyagnak lényeges részét mégis csak el tudták végezni. A felső tagozat szorgalmi idejéből csak az április maradt el, s mivel ebbe esett a húsvéti szünet is, s mivel a legtöbb tantárgyból már úgyis elvégeztük az anyagot, s készülgettünk az évzáró ünnepélyre, itt aránylag nem olyan nagy a veszteség, nem olyan pótolhatatlanok a hiányok, mint az alsó tagozatéban. Nagyobb bajnak tartom, azt. hogy éppen az alsó tagozat tanulóival nem végezhettünk el sok mindent, amit a hátralevő időben kellett volna elvégeznünk. Osztatlan iskolai kartársaim nagyon jól tudják, hogy a felső tagozat kiválása után, amikor részben osztottá válik iskolánk s „csak” négy osztállyal kell dolgoznunk, egy hónap alatt többet tudunk végezni, mint egyébként negyedév alatt, amikor nyolc osztállyal kell emberfeletti munkát végeznünk! Főleg az első osztállyal és a gyengébb képességű tanítványainkkal ekkor tudunk alaposabban foglalkozni. Most mindez elmaradt, természetesen, s példának említem csak, hogy az első osztályban éppen befejeztük a 12-es srámkört s a kisbetűk kapcsolásának a felénél tartottunk. A második osztályban a 80-as számkört dolgoztam fel, itt már nem olyan veszedelmes a helyzet. Viszont a harmadik osztálvban még bele sem tudtam kezdeni az írásbeli osztásba s a területmértékek ismertetése is jövőre maradt: ha lesz iskolám, ha lesz tanítványom s ha megtart engem is az Űristen ... • /
