Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 5. szám - Czéh Sándor: Kapuzárás után
119 Kapuzárás után Fejünk felett szédítő magasan, szemmel nem is láthatóan, ellenséges géprajok húznak. Furcsa, jellegzetes zümmögésüket azonnal felismeri a íül s találgatja: vájjon a magyar földnek melyik részére viszik rettenetes terhüket? Melyik magyar város vagy község lesz az, melyet kiszemeltek maguknak s melyre szenvedést, halált, nyomorúságot szeretnének vinni? Szólnak a szirénák, konganak a félrevert harangok s figyelmeztetik az embereket, hogy minél előbb keressenek menedéket, melrt percek alatt rászabadulhat a pokol minden ördöge e vérrel és könnyel amúgy is bőven megáztatott magyar földre. _ Amikor ezeket a sorokat írom, mindnyájunk kezében ott az újság s olvashatjuk belőle a drámai részleteket Budapest tűzkeresztségéről: az első terrorbombázásról. S mire ezek a sorok eljutnak evangélikus kartársaim kezébe, vájjon hány áldozattal í zaporodhatott a légitámadások áldozatainak száma? Hány családban siratják a kenyérkereső apát, anyát, vagy éppen az ártatlan csecsemőt, iskolás gyermeket?! A háború borzalmas vihara ideért hozzánk is. Szirénák vijjogása, félrevert harangok sikoltása, bombák becsapódása, összeomló epületek recsegése-ropogása, haldoklók kétségbeesett kiáltása adják ennek a viharnak kísérteties hangjait. Március 31-én az iskolák bezárták kapuikat s az azóta bekövetkezett események igazolták, hogy a lehető legjobbkor történt ez az intézkedés. A tanulósereg szétszéledt az ország minden részébe, a tanítóság azonban a helyén maradt, hogy teljesítse munkahelyén vagy azon kívül rárótt kötelességeit. Szerkesztőnk bizalmából nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy cikket írjak a bennünket legközelebbről érintő kérdésekről: Hogyan állja az idők viharát az evang. iskola, az evang. gyermek, az evang. tanító? Mivel a három elválaszthatatlanul összetartozik, ezt egymástól teljesen elválasztani nem is lehet. Száraz, szakszerű értekezést is lehetne írni ezekről a kérdésekről, de ilyennek írásához ma nincs elég nyugalma, türelme és idege az embernek. De nincs az olvasónak sem! Ne vegyék rossznéven kartársaim, ha kissé rapszodikusan vagy rendszertelenül is vázolom mondanivalóimat ezekkel kapcsolatosan. 1. Milyen hatással voltak és vannak a mai rendkívüli idők az evangélikus iskolára? Sajnos, a háborús idők a rombolásnak szolgálatában állnak s nem az építésnek, fejlődésnek szolgálatában. Meglevő iskoláink mellé újak nem igen épülhettek, a régieket kellett tatarozgatni, használható állapotban tartani. A mai nyersanyaghiány közepette ez is nagyon nehéz dolog. Sok helyen mállik a vakolat, ritkul a cserép, pereg a festék ajtóról, ablakról s nem is lehet még a javításra sem gondolni. A tantermekben rosszak a padlók, cserélni kellene. Ahol megfelelő padló lenne, ott sincs olaj a portalanításra. S így folytathatnám tovább. De ezek csak külsőségek, ezek miatt még folyhatott a tanítás zavartalanul tovább. Sokkal nehezebb volt olyan iskolákban dolgozni, amelyiknél az
