Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 4. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
113 külön személy szerint: a te nevedről neveztelek, enyém vagy te! A földi élet, ahogy a zsoltáríró is mondja —- hetven esztendő vagy mennél feljebb nyolcvan esztendő. Istennek csodálatosan gazdag útitervei teljesednek be minden emberrel. Mikor most Matheidesz Istvántól a soproni evangélikus tanítóképzőintézet tanári kara, a tanulóifjúság búcsút vesz, az ő általa megfutott pályán suhan végig az emlékezet. • ..... Látja a gömörmegyei Gacsalk község evangélikus tanítójának hajlékát, a szerény és tisztes, szülői házat. Majd a budapesti Peda- gogium gyakorló-polgári iskoláját, a Rákospalota-istvántelki kertészképzőt, az eperjesi evangélikus tanítóképző-intézetet, a pályára való készülés állomásait. A jakabvágási német elemi iskolára is rápillant s kissé megállapodik a sajórédei iskola előtt, ahol a megboldogult huszonkét évig céltudatos lelkesedéssel, többször kitüntetett eredménnyel rakosgatta a magyar szellemiség várának alapköveit. Beletekintünk több felvidéki újság tárca- és versrovatába, itt maradtak fenn a jótollú író derűs és színes lelkének képei. A világháborúban is nevelő, honvédeket képez hadapródőrmesteri ruhában. Őrizzük annak a vándorbotnak a képét, melyet 1919 novemberében a csehek kényszerítettek a kis család kezébe. Sopronba mint második otthonába jött a család kedves lövéri hajlékába. Itt serkent fel borús őszi, rideg téli és ragyogó tavaszi reggelen a tanítómester és 17 éven át jött le a lövérekből szeretett gvakorló-iskolai és tanítóképzős tanítványai körébe, kertészkedni az emberi lélek veteményes kertjében. Délutánjait az otthoni előkészülésnek, kedves'virágainak, gyümölcsfáinak és a társas életnek szentelte. Szerette a szépet, a vidámságot. Meleg kedélye, élénksége, közvetlensége, katonás, határozott egyénisége megszerettették a kicsiny gyermekekkel, a szülőkkel, kartársaival és sok jóbarátot szereztek számára az iskolán kívül is. Negyven évi hűséges kötelességteljesítés után hét évet töltött nyugalomban. De ezalatt is mindig hozzánk tartozónak érezte magát. Már hosszabb ideje tudtuk, hogy ez a nap rohamosan, feltartóztathatatlanul közeleg. Megköszönjük Istennek, hogy őt intézetünknek tanárul, nékünk munkatársul és melegszívű, kedves barátul rendelte. Negyven évig szolgálta a magyar népoktatást és tanítóképzést. Részt- vett minden egyházi és nemzeti jó ügyben. Teljes, virágzó és gyümölcsöt termő szép élete volt. Eltölti szívünket a fájdalom, hogy most búcsút kell venni tőle. De Isten végzésével nem szállunk perbe. Búcsúzunk annak a régi szép koraiunknak a szavaival, amelyet bizonyára ő is sokszor énekelt koporsók felett: Minden ember csak halandó. Minden test, mint fű virág. Itt ami van migd romlandó, És elmúlik e világ. E testnek porrá kell lenni Hogyha el akarja venni Az örök dicsőséget, Melyet Isten készített. Hisszük, hogy az Isten a Megváltó érdeméért elkészítette az örök dicsőséget Matheidesz István szeretett barátunknak is. Ebben a hitben válunk meg tőle! Isten Veled kedves halottunk! A viszontlátásra!
