Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 4. szám - Kántori rovat - Énekköltészet az apostoli időszakban
114 KÁNTORI ROVAT* Énekköltészet az apostoli időszakban.**) Salamon fényes templomából a zsoltáréneklés átvonul a kérész-1 tyének templomába, földalatti rejtekhelyekbe, a katakombákba. Az Ótemplom a maga káprázatos fényével, díszes berendezéseivel, márványoszlopaival jelképezi az ótestamentomi világ reprezen- tativ szellemét, míg a katakombák szegényes külseje jelképe a keresztyén egyház evangéliumi egyszerűségének, a szegényes keretek között megnyilvánuló lelki gazdagságnak. Isten a testbeöltözött, megfeszített és feltámadt Jézusban küldött kegyelmi ajándékát szegénységbe burkolta. Jézus Júdea egyik legszegényebb városát, Betlehemet választotta születési helyének. A királyi gyermek egyszerű istállóban született. Szegénységben élt, szegénységben halt meg. Tanítványai egyszerű pásztoremberek, halászok voltak. Tanításában is mindig a csendes alázatosság jut kifejezésre. Beszédjének szépsége a fenséges egyszerűség. Isten országának fogalmait, az életnek véges értelmünkkel megoldhatatlan problémáit a gyermekek nyelvén beszélte el. Ha az örökszép szemszögéből szemléljük Jézus földi életét, tanítását, csodálattal tölt el bennünket, hogy mennyei eszményképét milyen egyszerű keretek közé foglalta. Ez a szellem új irányt szab az énekköltészetnek is. Minden művészi termék értékének ismertető jele, hogy benne a szép szerényen húzódik meg. A művészi szép szinte elrejtőzik a szemünk előtt, s csak a műnek tüzetesebb megismerése után fedezzük fel. Az igazi művész alkotásában sohasem hivalkodó. Sohasem árulja el, hogy nála a cél a szép szemléltetése. Nála a műalkotás olyan, mint a hivő lélek imádsága, aki akkor tud a legbensőbben imádkozni, ha imáját belső szobájában mondhatja el. Különösen áll ez az egyházi művészetekre. A keresztyén egyház kihatása a művészetre főleg abban van, hogy alázatosságra tanította meg az emberiséget. Ránevelte arra, hogy alkotásában ne a maga, de Istennek a dicsőségét keresse. Nehogy Istennek a dicsősége az emberé mellett háttérbe szoruljon, az alkotót a szemlélő előtt az alkotás mögé rejti. Bár a keresztyén egyház a megváltásba vetett hitével új művészetet hozott létre, ennek az új művészetnek a gyökérszálai mégis az ótestamentomi világba nyúlnak vissza. Az egyik összekötő kapocs az ó- és újtestamentomi szellem között, hogy úgy az ótestamentomi zsidóságnak, mint a keresztyéneknek az egy igaz Istenről láthatatlan, eszményi fogalmai voltak. Ellenségei voltak a bálványimádásnak, képimádásnak. Ez az oka annak, hogy mindkét népnél a zeneművészet mellett a festészet és szobrászat nem fejlődött ki oly mértékben, mint a görögöknél, rómaiaknál. * E rovat kéziratai Peskó Zoltán tanár címére küldendők. (Budapest, VII., Rottenbiller-utca 10.). ** Megjelent a Békéscsabai Evangélikusok Lapjában, á szerkesztő engedélyével közöljük. / ,. . - f • v . . '
