Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
12 összekötötte az ország szétszórt evangélikus tanítóságát, hisszük, hogy- helyét ha nehézségek közepette is, mégis betölti nemcsak az evangélikus tanítóság körében, hanem hazánk pedagógiai folyóiratai között is, ahol már az ősök szellemi hagyatékaként oly jő hírnévnek örvend. Dr. ;ózsef Igen tisztelt Főszerkesztő Űr! A félszázéves Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöksége szeretettel köszönti az ötven éves Evangélikus Népiskolát, Kapi Gyula, Papp József, Krúg Lajos és Somogyi Béla lapját. Üdvözli a népnevelők Dunántúl földjéről szakadt e kitűnő szaklapját és annak lelkes írói gárdáját. Kívánja, hogy ma, amikor a legnagyobb szükség van erre, a „nemzet napszámosai” továbbra is a békét, kölcsönös megértést és szeretetet hirdessék széles e világon. Meleg üdvözletünk tolmácsolásával, maradunk mély tisztelettel: Missuray-Krúg Lajos Dr. Sziklay János főtitkár. m. kir. kormányfőtanácsos, elnök. Ötven év a nemzet napszámában. Az alma mater indította útnak az Evangélikus Népiskolát 50 évvel ezelőtt, hogy útrabocsátott gyermekeit ne veszítse el, hanem szellemi szálaival magához fűzze, bátorítsa, táplálja, vigasztalja és erősítse abban a nehéz harcban, amit a magyar szellemi ugaron szerte-szét szóródva vállaltak. Hogy múlhatatlanul szükség volt reá, azt az 50 év maga is bizonyítja. Csak azok az intézmények érik el az ilyen távlatot, amelyek hivatásukat betöltötték; a feleslegesek néhány évi szalmaláng után eltűnnek. Hogy szellemiségben, lélek- müvelésben mit jelentett és mit jelent a lap a magyar evangélikus tanítóságnak, azt könnyű megállapítani, ha érzelmileg önmagunkba —, és értéket mérve, tanítói munkánkra tekintünk! Ha megérkezik a lap, kedves barátnak, szívesen várt régi ismerősnek érezzük, aki hozza testvéreink kézszorítását, bátorító üdvözletét, aki megkérdezi tőlünk: testvér, hogy vagy? A szétszórtságunkban biztat, hogy nem vagyunk egyedül, mindenfelé lángol és világít a magyar evangélikus tanítók lelki fáklyafénye. Megkérdezi tőlünk, mi fáj?, van-e panaszunk?, van-e kétségünk, vagy kérdésünk? Számonkéri lelki vetésünk aratási eredményét s ha a magyar kultúr-televény művelése közben időálló értékeket sikerült szereznünk tapasztalatokban, azokat elviszi és továbbadja más testvérnek, hogy hasznát vehesse. Híreket hoz és tájékoztat; irányít és buzdít; gondolatokat ad és lelkesít; tanít és tanulásra serkent; tanácsol és az önművelés útjára vezet; bírál és színvonalat állapít meg; egy közös táborba gyűjt és fokozza erőnket; hangot ad panaszainknak, de ugyanakkor bölcs mérsékletre int, egyesületi életünket adminisztrálja, intézmények létesítését előmozdítja, zenei műveltségünket fokozza. És mindezt olyan keretben teszi, amely jelképesen kifejezi, hogy nevelői munkánk alfája és ómegája Isten igéje, ez az egyedüli biztos talaj, amely a jövendő magvetését hivatva van befogadni.
