Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 4. szám - Megjegyzések - Gerencsér József: Evangélikus ember illemtana

107

tak külmisszióra. A magyar evangélikusok 6—7 ezer pengőt. Mi a teendőnk? Van-e magyar ev. külmissziói munkás? (—) Hol, ki? Ki sietett a német reformáció megvédésére a 30 éves háborúban? (—) Emlékére melyik egyesület alakult? Mit tudtok a Gusztáv Adolf-Egyesületről? (—) Á német vallásos irodalom művei hogyan jutnak el hozzánk? Mi az áldásuk? Ismersz ilyent? (—)

Részletösszefoglalás: Miket alkottak a német evangélikusok a szenvedés, árvaság enyhítésére? (—) Kik? (—) Hol? (—) A pogá- nyok evangélikussátételére mennyit áldoznak? (—) A szegény gyülekezetek segélyezését melyik egyesület végzi?

Elmélyítés: Miért beszélünk a német bel- és külmisszióról? Ha megismerjük alkotásaikat, mi a tervünk? Megvalósítható-e? Hogyan?

III.

Miről írnak naponta az újságok? (Légitámadás.) Kik lesznek egyre többen? (Árvák, rokkantak, koldusok) Mik hevernek romokban a sok magánépület mellett? (—) Mi okozza ezt? (—) De a bűnt, mely legyőzte a világot, Krisztus győzte le. Mit kíván tőlünk Krisztus most? (Hitet, bűnbánatot.) Hát még? Gondoljatok a szomorú világra? (Segítséget, szeretetet.) Nekünk is szól Krisztus, mint a törvény tudónak: „Menj el és akképpen cselekedjél“. Legyetek méltók az evangélikus névre!

Ima, ének. — Csendes fogl.: A táblára felírt szöveg másolása.

(Az osztott iskola tanítója a német belmissziói adatokról bővebben számolhat be. Az evangélikus öntudatot, nevelői értéket a tanítottak alapján az olvasmánytárgyalási, fogalmazási órán erősíthetjük meg. Mivel a közölt adatok egyrésze összefoglaló jellegű, másrésze új anyag, iskolánként változik a tanítás terjedelme.)

Buti Sándor.

MEGJEGYZÉSEK

Evangélikus ember illemtana.

4. Mások asztalánál.

Ha elöljáród, vezetőd, munkaadód, barátod részéről meghívást kapsz, s reméled, hogy azt viszonozni tudod, szeretetüket visszautasítanod nem szabad. Gojndterhes napjainkban a kivilágos-ki- virradtig tartó vigalmaknak, névnapoknak, jubileumoknak és a tékozló Szilvesztereknek végük szakadt. Különben is kevesen sírják vissza ezeket. Mégis, a rokoni családok között élő tiszta szeretet sokszor önmagától vonja el m,ég a fejadagot is, hogy örömet szerezhessen a testvérnek. És egy-egy lakodalom, keresztelő, katonabúcsúztatás, vagy éppen a hős megtérésekor asztal köré kerül a vendégkoszorú. Az inaszakadtáig küzdő ember az annyira szükséges pihenés perceiben, — ha csak igen rövid időre is — de a hétköznapok gondja fölé emelkedik. Erre pedig nemcsak a testnek és szellemnek, hanem még a léleknek is szüksége van. Mértéket