Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 4. szám - Francsiszky András: Az ev. tanító az iskolában, egyházban és a társadalomban
102 fontosabb az iskola belső élete, a szelleme. Ez nem látható és teljesen a tanítótól függő. Itt minden a tanító lelküsmeretén és hiva- tásszeretetén múlik. Amilyen vetést végez, olyan lesz az aratás. A nevelésnek és tanításnak legfontosabb, mondhatnék döntő tényezője: a tanító személye, példaadó nevelői személyisége Nem lehet ő báránybőrbe bújtatott farkas és nem prédikálhat vizet, miközben bort iszik. Erre vonatkozólag idézhetném Utasításunk 19, oldalát, mely az ev. tanító személyiségét pontosan körvonalazza. Példája épít, vagy rombol. Elvégzendő cselekedetét és kiejtendő szavait jól gondolja meg, mert a gyermek figyeli és megjegyzi, sőt még otthonába is elviszi azokat. Ne kívánjon tanítványaitól olyat, amit maga sem tesz meg. Ha valamit kíván, azt személyes példájával erősítse meg. Pl. templombaj árás, adakozás, az egyházi és társadalmi magatartás stb. A belső szellem kialakítására irányt szab a Tanterv és Utasításunk, amelybe igazi életet csak a tanító adhat. Minden tehát a tanítótól függ. Mivel az egyház bizalma felé irányult, végezze munkáját úgy, hogy az Isten és emberek előtt kedves legyen. Oktatni, tanítani eredményesen valamiről csak az tud, aki a tanítandó anyaggal teljes mértékben tisztában van. *S most magunkba szállhatunk néhány pillanatra és gondoljunk arra, hogy hányán olvastuk el eleitől végig a Szentírást, a hitvallási iratainkat, Luther életét, az ev. egyház történetét? Pedig ezt meg kellett volna tennünk. A Szentírás a vallásoktatásunk főanyaga. Vegyük elő minden nap. Úgyis sokat hever és porosodik otthon a polcokon, legalább a gyermekeink olvassák. Iskolámban a Szentírás olvasását nem lehetett elmulasztani. Reggeli éneklés után a soronlévő gyermek az előre kijelölt részletet az osztály előtt felolvasta. A kijelölt rész hetenként változott. Az előírt énekdallamokon kívül a felsőbb osztályokban az isten- tiszteleti sorrendet is meg kell ismertetni a tanítványainkkal, de jól ismerje azt a tanító is! Itt osztályonként és tantárgyanként részletesen kellene foglalkoznom azokkal a részekkel, amelyek ev. szempontból kiemelendők. Ezt nem kívánom itt megtenni, hiszen azt a Tanterv is előírja és a tanító is jól ki tudja azokat válogatni. Minden tanítási egységet és adandó alkalmat, mely a hitélet erősítésére és mélyítésére alkalmas, feltétlenül ragadja meg s használja ki, mert ha nem teszi meg, mulasztást követ el Isten és egyháza kárára. Az áldozatkészség emelésére ott állanak a perselyek és a különböző gyűjtési alkalmak. Egyházunk anyagilag szegény, de az adakozási készség nagy és ősi szokás a mi népünknél. Igen sok könnyet letörölt már a hívek szeretete és nagyon sok templom és iskola hirdeti népünk áldozatkészségéből az Űr dicsőségét. Az elődök határtalan egyházszeretete és áldozatkészsége fejlesszen bennünk hasonló érzelmeket, hogy legyünk méltó utódai apáinknak. És azoknak is kell lennünk, mert ev. költőnk, Berzsenyi D. is azt mondotta: .:,Nem szül gyáva fiat Núbia párduca!“ Arra neveljük gyermekeinket, de legyünk mi is tisztábban azzal, hogy mi olyan ősök utódai
