Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 4. szám - Francsiszky András: Az ev. tanító az iskolában, egyházban és a társadalomban
103 vagyunk, akik előtt a hit volt az első, amelyért ha kellett üldöztetést tűrtek, vagyont és életet is feláldoztak. S ez a tudat töltse meg lelkünket büszkeséggel, mely azonban nem szabad, hogy gőggé változzék és járja át a szivünket, akkor egyházunk sorsa nem lesz közömbös ránknézve, mert az ősök hite bennünket is nagy feladatokra kötelez. Ilyen ev. öntudattal lépjen be naponta iskolájába, akkor munkája nem lesz léleknélküli, hanem valóságos élet, mely meghozza az igaz gyümölcsöt hazánk és egyházunk számára. Hosszúra nyúlnának soraim, ha az ev. tanító eme legfontosabb munkaterületével, az iskolával tovább foglalkoznék, ezért arról már nem szólok, rátérek az ev. tanító másik rnunkamezejére, az egyházban való működésére. Az ev. tanítónak az egyház tagjának, igaz hívének kell lennie, ahogy azt a Tantervűnk is kívánja. A nép jobban figyeli, mint ahogy ő azt gondolja. Minden tettét, szavát szemmeltartja és különösen a könnyelműen és meggondolatlanul elejtett szavakat jegyzi meg. Ezek alapján ítél. Az egyházi és az iskolai munkája egybekapcsolódik. A gyermekeken át megismeri a szülőket, hiszen sokat érintkezik velük, még meg is látogatja őket. Sokszor jobban ismeri az egyházhíveket, mint a lelkész. Valóságos missziót fejthet ki. Lelkészkedhet, felvilágosítást adhat és működési helyének valóságos apostola lehet. Kisebb egyházakban, vagy tanyákon a kántorkodás mellett még igehirdetést is végez. Ő az egyházi élet őre és vezetője. Az ilven tanítótól még fokozottabb munkát vár és kíván az egyház, mert. a szórványgondozás amúgy is nagy gondot okoz egyházunknak. Ezzel szemben kívánatos volna, ha az ilyen tanítóinkat anyagiakban is jobban felkarolná egyházunk. A legtöbb egyházközségben a lelkész a tanítóval együtt dolgozik az egyház felvirágoztatásán, de az egyetértés sokhelyen hiányzik a hitélet rovására. A legtöbb ev. tanító kántor is egyúttal és résztvesz az istentiszteleten. A kántori szolgálatot nagy felkészültséggel, alapossággal és hittel kell végezni. A léleknélküli, felületes orgonajáték sokat ront az áhítaton. A lelkiismeretesen végzett áhítatos templomi zene igehirdetéssel felér. A templombaj árás az ev. tanítónál legyen életszükséglet, lelkivágy és ne legyen hivatalos kötelességteljesítésből eredő kényszer. A mai nehéz megélhetés, sajnos arra készteti, az ev. tanítót, hogy mellékfoglalkozásokat vállaljon, melyek miatt az egyházi élet munkája szenved. Tudnunk kell azonban, hogy egyházunk velünk él, vagy hal. Elődeink nagyobb áldozatokra voltak képesek hitükért, nekünk tehát ne legyen más soha az első, csak a mi édes hazánk és szeretett egyházunk. Az aratnivaló sok, csak a munkás kevés. Az egyháznál ott van a Luther-Szövetség, KIÉ, Nőegylet, Énekkar, gyermekkar, vasárnapi iskola stb. Ennyi sok alkalom a munkára. Az ev. tanítónak nem szabad tétlenül nézni ezek munkáját. Kötelességszerűen bele kelj kapcsolódnia ezek munkájába. Ezt már a zsinati törvényeink
