Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 4. szám - Dr. Csoknyay József: Édes anyanyelvünk. Néhány szó nyelvünk védelmében
96 mennyit kellett „hallanunk“ beszédünk vidékies zamata miatt. Ma is bosszankodva gondolok egyik tanáromra, aki állandóan üldözött, gúnyolt bennünket — falusi gyerekeket — vidékies beszédünk miatt. Sok keserű percet szereznek az ilyen „nevelők“ a parasztszármazású tanítványoknak. Persze akkor még nem tudtuk, mert senki ezt nem tudatosította bennünk, hogy Deák Ferenc göcsejiesen, Felsőbüki Nagy Pál, a magyar nyelv lelkes híve erősen sopronmegyei táj szólással beszélt, Pázmányt ne is .említsük, akinek épp táj nyelvi jellegzetessége miatt oly e.rőteljes, színes, kifejező a stílusa. De hallgassuk csak a Székelységből, az Alföldről, vagy más tájakról származó értelmiségi honfitársainkat — az öntudatosakat —-, milyen jól esik érezni beszédükből a népnyelvi színt, zamatot! Mennyi kifejező erő, magyar íz van egy-egy tájszóban! Figyeljük csak meg, milyen ötletes, fordulatos egy-egv népnyelvi kifejezés, szólás, szokásmondás., Klasszikus költőink értékelték, alkotásaikban értékesítették a népnyelv-kínálta lehetőségeket, szívesen használták, használják fordulatait, hasonlatait, mert tudják, érzik, hogy magyar lélek lüktet benne. Ügy látszik, csak nálunk jelent valami alsóbbrendűséget a népnyelv. Más nemzeteknél nyoma sincs ennek a lebecsülésnek: mindenütt dédelgetik, ápolják. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hajrá, beszéljen mindenki tájszólással, népnyelvi kiejtéssel, hanem azt, hogy a táj nyelv termékenyítse, gazdagítsa a magyar köznyelvi kiejtést, szókincset. Hogy milyen szükség van erre, tanúsítják a magyar beszéd apostolának, Kodály Zoltánnak szavai: ,,. . . legelőkelőbb köreink nyelvszokását, kiejtését mintának el nem fogadhatjuk. Ez a kiejtés részint az illetők idegen származása, részint a kora gyermekkorban megkezdett idegen nyelvtanulás miatt tele van idegen ízzel, a magyar szokásoktól eltérő, tehát helytelen ejtésmóddal. Művelt középosztályunkban a magyaros magyar beszéd a legnagyobb ritkaság. Mintha a műveltség ára az volna, hogy elveszítsük az élő beszéd magyar zamatát. S akik alulról kerülnek a közép- osztályba, sietnek eltanulni ezt a színtelen, semleges, sőt hibás beszédet, mert azt hiszik, ez a finom, ez az előkelő, s eldobják a magukkal hozott egészséges, gazdagabb színezésű kiejtést, mert parasztosnak vélik az új környezet hatása alatt.“2 A környezet hatása alatt gúnyolódást, lenézést kell értenünk. Nagyrészt ennek az eredménye aztán, hogy ,,a nép hite meginog a saját nyelve helyességében és elveszti azt a nyelvbeli biztonságát, amit szüleitől örökölt.“ Pedig, hogy nyelvünk megmaradt s a mái tökéletességre fejlődhetett, azt a parasztságnak köszönhetjük. A felsőbb társadalmi réteg történelmünk folyamán többször hűtlen lett hozzá. A művelt társadalmi osztályok századokon keresztül latinul beszéltek, a magyar nyelv a hagyomány- őrző réteg, a nép körében maradt meg. A nemesség a török hódoltság idején kezd újból magyarul beszélni. Ebből következik, hogy a parasztság beszéli legjobban a 'magyar nyelvet. Helyesebben, beszélné, ha a felsőbb társadalmi osztályok részéről nem érnék káros nyelvi hatások. A' mágyar népnyelvnek a múltban néha akadt égy-egy lelkes pártfogója, kutatója. Sokszor emlegetem tanítványaimnak boldogult 2 A magyar kiejtés-Fömtása-. ^. - - ...
