Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 4. szám - Dr. Philipp Kálmán: A nyolcosztályos népiskola, amint egy középiskolai tanár látja.
80 hatnak arra az okvetlen szükséges mozgásra, mozgékonyságra, amelyet a gyakorlati célok követelőleg előírnak. A modern tanügyi elgondolások, reformok az ész dinamikáján alapulnak. Céljuk az ész mozgékonyságát, tevékenységét a lehető legmagasabb fokig fokozni. A tárgyalandó, • feldolgozandó anyag először is abból a szempontból jön, jöhet tekintetbe, amely az elme munkáját lehetővé teszi, elősegíti, megkönnyíti. Onnan az élmény nagy és fontos szerepe a mai tanításnál. Az élmények képesek a legerőteljesebben a tanuló elméjét megragadni, megmozgatni, munkára bírni. Kifejlesztik a hangulatot, a helyzetet, azokat az alapérzéseket, amelyek az ész megtermékenyülésének alapföltételei. Ezek előfeltételei a ma előtérbe helyezett öntevékenységnek, a tanuló öntevékenységének, amelyek nem ismeretlenek előttünk. A direkt módszernél, a munkaiskolában találkoztunk velük. Kísérletezések folytak. A nyugalmi állapothoz, amelyben a legkívánatosabb' értékesítésük történhetik, még mindig nem értünk. Az ész pallérozása, rugékonyságának, felvevő, feldolgozó képességének megteremtése, emelése a cél. A tárgy, anyag, adat tevőlegesen jutnak az ész birtokába. Nem terhelik meg, hanem mozgását elősegítik, a lehető legmagasabb fokig fejlesztik. A hangsúly a lehetőn legyen, mert különben félős, hogy fellépő visszaható jelenségek a munka eredményét kétségessé teszik, kvalitását rontják, veszélyeztetik. A visszahatás, amelyről itt szó lehet, kétféle lehet: fiziológiai és lélektani. A felfokozott tevékenységtől elcsigázott ész akcióképességének megvannak a korlátái, határai. Elerőtlenedéshez, az ész passzivitásához vezethet, ami a munka folytatólagosságát megakasztja, eredményét veszélyezteti. Ha pedig a tevékenységi folyamatok sablonossá válnak, akkor nemcsak a kívánatos eredmény marad el, hanem az érdeklődés híjával olyan lelki állapot áll elő, amely további akarati megnyilvánulásra, aktivitásra nem lesz^ alkalmas. Más szóval az unalom érezteti veszedelmes hatását. Félreértés elkerülése végett visszatérünk a cél meghatározásához, azaz ki kell emelnünk a nevelő-oktatás fontos követelményeit. Amikor a mai tanügyi reformokat az ész dinamikáján alapulóknak valljuk, amikor az ész felvevő, feldolgozó képességére oly nagy súlyt helyezünk: a nevelő-oktató eszmék tartalom felvételére, feldolgozására olyan alapot, olyan termőtalajt teremtünk, amelynek megbízhatósága, gyümölcsei mindenkép megfelelőbbek lesznek az eddigi formális, tisztán receptív eredményeknél. A nevelő-oktatásnak az anyag feldolgozására, megemésztésére alkalmas körülmények megteremtésével teszünk értékes szolgálatokat. Az erkölcsi cél ki- hangsúlyozása, az ethikai elemek kiemelése, az emberi méltóság, a haza szeretete, dicsőségének, nagyságának szolgálata s végül a hit fenkölt ideáljainak ápolása-olyan vezető értékek, amelyek a növendékeknél az ész erőteljes foglalkoztatása révén lehetővé tett önállá szemléleten, sajátos kritikán kerésztül maradandó hatásúvá válhatnak. Ép ezért szeretnénk oktatva-nevelő munkáról beszélni. Vagyis helyesebben az oktatás, önoktatás által előkészített, hajlékonnyá vált ész a nevelő munkát hatásosabbá, értékesebbé, kívánatosabbá teszi. Az a gyermek, aki a szépet, a jót, a nemest a
