Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - A filozófia problémáinak története. Tállyai István
'\ lélek belső világán. A skolasztika lehetősége ezentúl meghunyász- kodás a kettős igazság őrve alatt, amely szerint valami nem igaz lehet tudományos szempontból, ugyanakkor igaz lehet a hit területén. Ennek az iránynak — mondja Kondor — köszönhető, hogy a skolasztikának egészen a mai napig nem sok becsülete van a filozófia történetében. A német misztika prédikációs formája megszabadítja a gondolatot a skolasztika latin nyelvének bilincseitől. A német misztika rámutat az újkori filozófia legmélyebb forrására: a német szellemre. Az újkor bevezetője a renaissance és a reformáció. A renaissance csak átmenet, a lehetőségek korszaka. Megbontja minden irányban a valóságnak a skolasztikában adott zárt rendszerét. Filozófiai jelentőségét nem azokból a reflexiókból kell megértenünk, amelyekkel a kor kísérte az újjászületés fázisait, mint ahogy a protestantizmus jelentősége sem az, hogy létrehozott egy protestáns skolasztikát. Az ember a világot már nem organizmusnak, de 'mechanizmusnak érezte. A reformációban a világ és ember mellett e kor harmadik valóságélménye nyilatkozik meg: az autonóm hit élménye-. Ehhez járul az új világkép (Kopernikus, Cusanus, Giordano Bruno). Érvényre jut az egyházi érdek mellett a nemzeti öntudat. A természettudomány terén (Kepler, Galilei) vetődik fel a modern filozófia legjellemzőbb problémája, a módszer kérdése. Francis Bacon magán viseli az angolszász empirizmus és pragmatizmus bélyegét. Állva maradt a puszta ténylegesség megállapításánál, a tapasztalat előfeltételének problémája még hiányzik nála. Hobbes minden jelenséget a mechanikai materializmussal magyaráz, de hogy a jelenségek hogyan tükröződnek az öntudatban, az magyarázhatatlan csoda marad. Az újkor tudományos filozófiájában a valóság nem önmagában, hanem az ismerő szellemhez való viszonyában lesz problémává, mint tapasztalat. Az empirizmus a tapasztalat lefolyásában igyekszik a mozzanatokat felkutatni. A felelet azonban nem (mondja meg, hogy mi biztosítja a tapasztalat érvényét. A racionalizmus kutatja a tapasztalat előfeltételeit, melyek benn vannak a tapasztalatban, de nem származnak a tapasztalatból. Deseartesnál (Cartesius) megmarad. mint végső bizonyosság a kételkedés ténye s ezzel a kételkedő én létezése. A Cogito, ergo sum (Gondolkodom, tehát vagyok) Kantnak lesz kiindulópontja. Descartes az első, ki a modern tudomány mechanisztikus természetfelfogását világmagyarázatába beilleszti. A lélek immateriális fogalmát tudományos problémául tárta elé. Test és lélek! A kérdés a két önálló szubstancia kölcsönhatása lett. Ez volt Spinoza törekvése s ezért át* kellett formálnia az egész rendszert. Spinozánál az egyetemesség képzetének a lét fogalmával való kapcsolata megfosztja a lét fogalmát minden esetleges egyéni mozzanattól, míg Descartes az egyéniség elvét az egyetemesség ellenében is hangsúlyozza. A logikai és valóságmozzanatok párhuzamosan haladnak és egyetlen szubsztanciának atributumai. A filozófia fogalma szerint mindig egy- és azonos problémarendszernek örök időszerűsége, melynek csak tudatosításának szintje változik. Az újkori bölcselet módszeres ismeretelméleti, szempont59
