Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - A filozófia problémáinak története. Tállyai István
60 ját illetőleg szubjektív, tárgyára nézve a szellem filozófiája, ontológiai (lét), objektív (logos) és a kozmosz filozófiája. Descartes szerint az ismeret csak azoknak a tényezőknek a segítségével alapozható meg, amelyek benne vannak magában az ismeretben, Locke is bizonytalannak látja az ismeretet, de azért, mert oly területre is kiterjeszkedik, ahova az ismerőképességünk már nem ér el. Ennek határa ugyanis a tapasztalat. . A tapasztalatot Kant fogja igazolni, aki a modern szintézist jelenti, akárcsak Plató az ókorit s aki után felújítani Descartes!, ■Spinozát, Locket, Humeot már nem lehet. Locke empirizmusa értelmében az .egyszerű ideák nem képei a dolgoknak, hanem az érzékszervekre gyakorolt hatásai. Primer tulajdonságok: nagyság, alak, szilárdság, mozgás; másodlagosak, a dolgok érzékelésének módjáról valók: színek, íz. Ámde Lockeval szemben felmerül a probléma: Mily jogon tesszük e megkülönböztetést? A tapasztalat alapján — amely de facto csak érzékel — nem. E megkülönböztetés tehát egy logikai funkciórendszert is feltételez az érzékelés rendszerével szemben. Az ideák a lélekben kényszerűen fellépnek, mint Böhm később kifejezi magát, az ismeret az öntudattól függetlenül nemtudatos kényszerűséggel készült képre vonatkozik. Ez az érzékelt tulajdonságokon túl a szubsztancia fogalmára utal. A tapasztalatban is már meg kell lenni mindazoknak a tényezőknek, melyekkel a tapasztalat igazolható,'a valóság meghatározható. Kant felfedezése éppen az, hogy mind e tényezők megvannak a tapasztalatban. Még mielőtt azonban ideérünk, meg kell még említenünk Humeot, aki szerint a lélek egy percepcióköteg. Csak érzékelés van; nincs sem anyagi, sem szellemi szubsztancia. Az ismeret lefolyásában az okozat követi az okot, de ezt az összefüggést a ténylegességből megmagyarázni nem tudjuk. Ez a probléma, amely Leibnizben érlelődik a megoldás felé. Az ismeretben nem az a problematikus tehát, hogyan folyik le, mert ez puszta ténylegesség, hanem, hogy mi teszi igazzá az ismeretet. Az ismeret csak előfeltételeiből igazolható. Leibniz nagy szellemének problémalátásában annak a felismerése a legfontosabb, hogy a tiszta, logikai bizonyosság, a tapasztalatot megelőző tiszta észismeret előfeltétele a tényigazságnak. Az igazság örök, csak megismerése idői folyamat. íme, itten van a Bolzano-féle logikának csírája. Leibniz szerint a világ végtelen számú, kiterjedés nélküli erőpontokból áll. Ezek monaszok, tiszta szellemi valóságok. Leibniz mondja már: Semmi sincs az értelemben, ami nem az érzékekből származnék, kivéve az értelem maga. Ez vezet át bennünket Kanthoz. Kant a tapasztalat filozófusa. Az emberi élet minden vonatkozásban megalkotja tapasztalatát. A teljes tapasztalat éppen kultúrtapasztalat. Hangsúlyozza Kant, ha minden ismeret a tapasztalattal kezdődik is, mégis nem minden ismeret a tapasztalatból vaíó. Hogy az érzékileg adott tárgyak értelmes tapasztalattá legyen, ahhoz bizonyos fogalmi, axiomatikus előfeltevések szükségesek, melyek belefonódnak a tapasztalatba. Ezek biztosabb állományai az ismeretnek, mint az ú. n. tapasztalati ismeret. Meg ^nem cáfolhatók, mint egy ú. n. tapasztalati ítélet esetleg új tapasz
