Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - Átöröklés és nevelhetőség. Sátory Vilmos
52 alapvető tényezők vonandók számításba, mennyire szükséges, hogy a nevelés is számoljon ugyanazon tényezőkkel, ha nem akarja, hogy egészen optimista és bizonytalan talajra tévedjen! A karakterológia mai kutatói közül Adler Alfréd járt úgy, hogy az öröklött vonásoknak csekély jelentőséget tulajdonítva, elvesztette a reális talajt lába alól; ezzel szemben Kretschmer, Kleger, Jaensch, Pfehler és e tudomány számos más híres művelője kellő figyelmet szentel -az áförökiött alaptermészetnek és a környezetnek csak fokozó, vagy gátló befolyását vallja. Minden karakterológia szükségképpen az átöröklési problémához vezet; a modern lélektannak viszont a karakterológia a betetőzése; így tehát minden a lélekkel foglalkozó tudománynak szüksége van az átörökléstan eredményeire. A modern lélektan szakítva az analitikus lélektan nagyképű eredménytelenségével, inkább erre a modern tudományos síkra helyezkedik és típusokat keres, öröklött alaptermészettel számol s azt lelki reakciókkal (tehát értelmes funkciókkal, nem főként fiziológiai test-tekkel) igyekszik megismerni. Gerhardt Pfahler könyve fekszik előttem. A címe: Átöröklés — mint egyéni sors. A cím maga is nagyon jellemző arra, milyen jelentőségű az a kérdés, melyet szerzője a Németországban több helyütt párhuzamosán folyó, roppant - mély jellemkutatások eredményeinek összefoglalásaként tárgyal. A következőkben néhány átöröklési alapmegállapítást szándékozom ismertetni az említett kutatások eredményeiből, melyek alapját képezik a karakterológiá- nak és típustannak.' Ezek persze általános szabályok, viszont a további kutatások számára normák, szükségszerűségek, bármily egyszerűeknek és magátólértetődőknek tetszenek is. Átélt helyzetek folytán az egyénben kialakult életfelfogás (ami tehát a környezet hatásának reakciója az egyénben) bizonyos körülmények között megváltozik, ha a környezet is döntően megváltozik. E törvényen alapszik pl. a környezetből való kiemelésnek nevelői ténykedése. ' ^ A jellemvonások változékonysága a haladó korral csökken. Ez a tulajdonságok állandósulását jelenti. Az ember először érik — később — megmerevedik; előny és hátrány egyaránt! Különböző egyének megegyező jellemtulajdonságai ugyanazon környezethatásokra különbözőképpen reagálnak, mégpedig nemcsak minőségileg, hanem erőben is. Áz egyik maga átalakul a milieu hatása alatt, a másik ellenáll és állandósul. Ahol az egyén életének kezdetétől egyazon környezetben egyező hatások alatt is különböző karakterformák keletkeznek, ott kell, hogy valami kezdettől fogva meglevő, dirigáló erő legyen jelen, amely független a külső világ tényezőitől. Ezt az erőt az egyén magáva hozta az életbe, ez tehát átöröklött tulajdonság! Minden egyénre kezdettől fogva bizonyos környezet-konstel- látio fejti ki hatását. Ez a konstellátio hat bár az egyénre, de a reakcióformák az egyénben nem ettől függőleg és nem esetlegesen fognak kialakulni, hanem szilárd és szükségképpeni módon. Ez csak úgy magyarázható, hogy az egyén kénytelen a veleszületett törvényszerűségek kényszere alatt haladni.
