Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Műhelyünkből - Czéh Sándor: Téli istentisztelet.
40 ket. Am a lelkésznek és a kántornak is könnyebb szolgálatát ellátni a bemelegített templomban! Igaz, hogy mindenki úgy segít magán, ahogyan tud, de azért valljuk meg őszintén, hogy nem valami nagyon fokozza az áhítatot az a körülmény a padokban elszórtan gubbasztó hívekben, ha a lelkész Luther-kabátja fölé nagykabátot terít, vagy ha látják, hogy a kántor úr kesztyűben orgonái. jSőt: tudok olyan plébánosról is, ki a zordabb téli vasárnapokon fűlvédőjét sem veszi le — misézés közben . . . Viszont: senki sem azért megy templomba, hogy influenzát, reumát, vagy más, meghűlésből eredő bajt szerezzen, hanem megy lelki kényszerből, esetleg megszokásból. S annál sajnálatosabb, ha éppen azok szereznek valami betegséget a templomban, akiket nem riaszt vissza a jéghideg templom sem a vasárnapi istentiszteletek látogatásától. Milyen gyorsan felhasználják ezt a tényt a notórius templomkerülők önmaguk igazolására! Azon ne csodálkozzunk, ha hideg templomaink ezen a télen még kevésbbé melegednek be a hívek párájától, hiszen egyre többen és többen lesznek felnőttek közül is olyanok, akik megfelelő ruha, lábbeli hiánya miatt kénytelenek otthon maradni a meleg szobában. Iskolásgyermekeink is sokkal szívesebben járnának templomba télen is, ha kellemes, enyhe légkörben tartózkodhatnának az istentisztelet ideje alatt. Igaz, buzdítjuk őket a buzgó templombaj árásra s azzal érvelünk, hogy a kis Jézus is milyen szívesen tartózkodott a templomban, de azt rendszerint elfelejtjük hozzátenni intelmeinkhez, hogy azon a vidéken sohasem esik a hó . . . Egyes helyeken talán a hívek nemtörődömsége, maradisága, másutt talán a vezetők hanyagsága miatt nem áll még kályha a templomban. Bár ezen a télen a tüzelőanyaghiányra is nagvon találóan hivatkozhatnak azok, akik ellenségei a templom fűtésének. De akármilyen okból is maradt fűtetlenül templomunk a télen, azt még mindig megtehetjük —■ legalábbis kisebb anya- és leánygyülekezeteinkben —, hog3' a tél leghidegebb, szakában néhány vasárnapra az iskolába vonulunk s ott tartjuk meg az istentiszteletet. A meleg iskola jobban vonzza a híveket a hideg templomnál s bizonyára az Űristen sem veszi rossznéven gyarló szolgáitól, ha pár alkalommal az iskola falai között gyűlnek össze a hívei az Ő tiszteletére. A hangsúly az összegyülekezésen van s nem a helyen. Az első keresztyének földalatti katakombákban tartották istentiszteleteiket s én biztosan tudom, hogy kedvesebb volt az Űr szemében a legpazarabb pompával berendezett templomban tartott istentiszteletnél! Az 1942. év elején mi is az iskolába szorultunk néhány vasárnapra. Tiszteletreméltó és áldozatkész őseink vastag falakat emeltek ugyan a templom oldalainak, viszont az albakokat nálunk is, mint a legtöbb helyen, egysorosra csinálták s így nem csoda, ha a nagyobb hidegekben az egész héten üresen álló templom hőmérséklete a 0 közelébe, esetleg még az alá is süllyed. Mivel az iskolában tartott istentisztelet újdonság, élmény erejével hatott a hívekre is, gondoltam, hogy a gyermekeim képzeletét, gondolat- világát is erősebben foglalkoztatja a megszokott templomi istentiszteleteknél s ezért az egyik fogalmazási órán a II. osztályban
