Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Tállyai István: A filozófia problémáinak története.
35 ban a mély tragikum: élni egy töredékes világban örök elégedetlenséggel. Platon belső fejlődését elsősorban a görög művészi hajlam szabta meg. Látta, szemlélte az önálló, matiariális vonás nélküli formáló momentumot, igazabb valóságot jelentett számára, mint a kész szobor. A sokratesi fogalom Platon lelkében ezt az objektiv szemléleti formát vette fel, nem elégedett meg a tiszta logikai bizonyossággal. Platon előtt is már lebegett e kérdés: Hogyan lehetséges a matematikai megismerés, amely minden tapasztalattól függetlenül jön létre s mégis a tapasztalat állandó érvényes törvényeinek ismeretét jelenti? Kant fogja magyarázni e problémát. Az ember minden tapasztalatot megelőzően rendelkezik a világ belső törvény- szerűségének ismeretével. Honnan e tapasztalat? Platon szerint a lélek e földi megjelenése előtt látta az ideákat s innen a tárgyak felismerése. Mindennek megvan a tapasztalattól független ismérve. Az érték a létező valóság, ennek töredékei az értékes valóságok. A sokratesi fogalom e vonásokkal bővült: objektiv létező, egyetemes törvény és abszolút érték. A filozófia célja pedig az általános fogalmak rendszerét megalkotni. Az idea egyúttal az, amit a hvlozoisták arche névvel jelöltek: a világ előállításának tudása kapcsolódott e tudás logikai előfeltételeken nyugvó igazolásának problémájával. A megismerés a tényeken épül fel, de az ismeret aktusában van egy tiszta logikai mozzanat: igaz-e vagy sem? A mérték, amivel az ész az ismeret tárgyát összeveti: az idea. A fogalom tárgya túl van az érzéki világon. Platon a dualizmus két véglete közt (változás világa — állandóság; esetlegesség — általános törvényszerűség) nem. enged átmenetet. Midőn azt mondom: Sokrates ember, Sokratest alárendeltem az ember fogalmának. Nem azonos a két fogalom, de részt vesz az individuális fogalom az idea életében s ennyiben ismerhető meg. Az anyag a szellem megvalósulásának eszköze. Az értékelés megindítja az emlékezés aktusát. Igaz az ismeret, ha a dolgokat úgy ismerjük fel, amilyeneknek lenniük kell. A fogalom tehát normativ tényezője az ismeretnek. Az állam polgárait is nem az együttélés köti össze, hanem hogy céljuk közös, ezért az állam központi funkciója a nevelés. A platonizmus lényege, hogy a tárgyi tényezőknek felfedezi a szellemi mivoltát, de végső, eredtető gyökerét nem látja meg. Lényege tehát a problémákban van, nem lehetett zárt rendszerré tenni. Aristoteles sem tehette ezt. Neki feladatul csak a problémák összegyűjtése, rendszerezése jutott s ezzel ott vagyunk a szaktudo- mánvok születésénél. A végső elvek, amelyeket minden tudomány tételez öntudatlanul, a megismerés természettől fogva elsőleges tárgya, ha a megismerés folyamán utoljára merül is fel. Ez az ú. n. „első filozófia“ a tudományos ismeret első elveit gyűjti rendszerbe. Ezen logikai és metafizikai határkérdések aktuálisak ma is; más vonatkozásban Platonhoz megyünk vissza. Az ítéletben Aristoteles nem lát problémát, csak fajait ismerteti. a tudomány munkája pedig minden valóságot elhelyezni a neki megfelelő helyre a kategóriák rendszerében. Minden dedukció előfeltétele, hogy legyenek oly végső bizonyosságok, amelyek .évidén-
