Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Tállyai István: A filozófia problémáinak története.
32 fegyelmezett gondolkodásánál fogva sem. Ezért a pythagoreizmus- is a misztikát csak bizonyos jelentésrendszer cenzusán át — mint számmisztikát — foglalja magában. A kérdés a pythagoreizmus szerint: mi az egységes mozzanat a tárgyi világban, ami egyúttal egyetemes is és a rend s törvényszerűség alapja? A szám felel meg leginkább e követelményeknek, ez tehát a dolgok lényege. Ezzel kimondatott egyúttal, hogy a törvény nem járulékos a dolgokban, hanem lényeges mozzanat, továbbá: a világ anyagi, de csak az anyagból meg nem magyarázható, mert van benne rend és harmónia. íme tehát:- a valóság más is, mint anyag; a valóság tehát az érzékek világán túlra utalt, egy igazabb valóságra, amit _ az érzék már nem érhet el, amely csak gondolható. Mikor idejutott a görög gondolkodás, született a metafizika. Mondtuk már, hogy a görög világszemlélet mindvégig immanens és .ezért csak logikai érték- különbségről van szó s nem transcendentalis világról, mint a középkorban. Az igazabb valóságot keresi a görög a logikailag értéktelenebbnél. Herakleitos az első — s ezt érzi is —, aki hirdeti, hogy nem a változó világ eseményei, hanem a logos (az ész) örök törvényei az egyetlen tudni érdemes dolog. A jón gondolkodók legáltalánosabb gondolatuk az volt, hogy a világ egységes anyagból fejlődött. Semmi sem állandó; minden magában hordja ellentétét. S ide kapcsolódik Herakleitosz gondolata: az ellentétek egysége nem érzékelhető, csak gondolati momentum. Az ellentétek egységét foglalja össze a világégés képzete. Az örök tűz! Ez egyúttal az a mérték is, amely szerint a periodikus változás lefolyik, tehát a logos, vagyis az öntudat. Ez az egység a sokaságban: az észtörvények feltétlen érvénye a tapasztalati világban. A jón gondolkodók szerint: minden egy, noha ez az egység nem érzékelhető. Herakleitos megtnaradt az ellentétek egysége mellett; ismeretünk nem felel meg a lét követelményeinek Ismerni annyi, mint Ítélni. Minden ítéletben a lét mellett a nemlétet is tételezzük. ,,A fal fehér“, ez azt is magában foglalja, hogy nem kék, nem zöld, stb. Az eleai Parmenides olyan ismeretet keres, amelyből minden negativum ki van zá«rva, túl van a lét és a nemlét ellentétén. Ily ítélet csak egy van, amely a lét egészére vonatkozik. Mert a mindent magában foglaló létező mellett már semmi sincs, erről már nem mondható, hogy mi nem, csak az, hogy mi. A létező nem állhatott elő nemlétezőből. Tehát a létező nem férhető össze a múlt és jelen fogalmával, így a változással sem. A létező: örök jelen; van. A változás látszat. Itt jelenik meg először a dualizmus. Az igazi létező mellett van ugyanis egy látszatvilág, amely a halandók vélekedésének tárgya. A változó világgal való foglalkozás, ha nem is ad abszolút tudást, de róla relativ meghatározásokat megkockáztathatunk. íme, az ismeretelmélet csirája; az érzékelés és gondolkodás szembeállítása, ami csak a szofistáknál és Sokratesnél fog öntudatosulni. A változás tapasztalati tény, az állandóság a gondolkodás posztulátuma. Mi is beletartozunk a változások világába, de mint gondolkodó lények egyúttal egy változatlan szellemi valóságba. Empedokles volt az, akinek problémája volt az állandóságot
