Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Tállyai István: A filozófia problémáinak története.
33 és a változást a fizikai valóság fogalmában egyesíteni. Míg a tűz, föld, víz, levegő Herakleitosnál egymásbafolyó mozzanatok, Empe- doklesnél külön-külön változatlan valóságok. Az Arche metafizikai princípiuma ezzel négy külön elemmé válik. Minden e négy elemből áll, a keveredést és szétbomlást pedig az erő létesíti; a vonzóerő a szeretet, a taszító erő a gyűlölet. Az egység Empedoklesnél az egységes magyarázatban van. Ugyanazon alapon magyarázza a kozmikus jelenségeket, az organizmusokat és a fizikai tényeket. A célszerűség fogalmát a kiválasztás elvével. Anaxagoras számtalan, végtelen kicsiny és minőségileg különböző alkatrészekre bontja a mindenséget. A rendező erő, a nusz. Ezzel Anaxagoras a teleológiai világmagyarázat előfutára, bár igazi jelentősége csak Aristotelesnél világosodik meg. A nusz inkább erő, mint szellem és csak megindítja a káoszban az örvénylő mozgást. Empedoklesznél hasonlót hasonlóval ismerünk meg, Anaxa- gorasnál ellenkezőleg az ismeret tárgya és a megismerő alany különböznek egymástól, amivel előre utal a következő kor ismeret- elméleti problémáira. Demokritos ideálja minél kevesebb előfeltétellel, minél többet magyarázni. Nála nyernek egységes és racionális elrendezést az ember és a természet, a fizikai és a lelki élet, valamint a kozmos és a kultúra. Semmi sem keletkezhet, semmi el nem múlhat. Az atomok és a végtelen üres tér Demokritos végső princípiumai. De a valóságfogalmához szintén nem a tapasztalat vezette. Nála is — mint Parmenidesnél — az igazi valóság kívül esik az érzékek látszatvilágán. A minőségi különbségek — szín, hang, íz már emberi hozzátoldások. íme Locke másodlagos qualitásai már Anaxagoras- nál jelentkeznek. Az esés az atom eredeti tulajdonsága, azért nem kell a mozgásnak idői kezdetét rögzíteni. Ezzel az ok fogalmának is oly magyarázatot adott, amelyben az értelem megnyugodott. A gondolkodás is mechanikai folyamat, bár tökéletesebb az érzékelésnél. Demokritos már összhangba hozza az erkölcsi magatartást a fűzis magyarázatával. Nem azon Van azonban a hangsúly, hogy milyen a valóság, amelyben él az ember, hanem hogy milyennek kell lennie, hogy az ember megélhet benne. A szofisták és Sokrates harcában jelentkezett e probléma a maga teljességében. Athén mintaállammá vált, amelyben a szofistákra -— mint tanítókra — nagy szükség volt. A magányos gondolkodó helyett a vitatkozó rétor lépett a színre. A horizont kiszélesedett, de csökkent a problémák iránti érzék. Szokásban, erkölcsben sincs semmi objektív, mindezek emberi vélekedések. Erkölcs, vallás sokféle lehet. Kapva-kapnak. Zenon azon játékán, hogy mozgás nincs, mert a repülő nyíl is minden pillanatban más-más helyen nyugszik; nyugvó helyzetben van. A változás annyira uralja továbbá a valóságot, hogy semmit sem lehet róla állítani. Az érzékek csalnak, de a gondolkodás oly különböző eredményre vezetett, hogy minden ismeret bizonytalan. Sokrates vallja a szofistákkal szemben, hogy az a tény, hogy semmit sem tudunk, még nem szól a tudás ellen. A kérdés: mi az ismeret logikai garanciája? Az ismeret lelki folyamat is, de az érvényesség biztosítékát természetesen ebben nem lehet megtalálni. Az ismeret, mint lelki folyamat, maga is változásnak van
