Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - Nyári séta az orgonák között
263 KÁNTORI ROVAT* Nyári séta az orgonák között. A nyár folyamán a különböző egyházak meghívására 16 rossz orgonát vizsgáltam meg, hogy az orvoslás módjait megbeszéljük, így alkalmam volt minden hangszer viselkedését megfigyelni, hogy főképen hogyan birja ki a nagy nyári hőséget, hogyan állja a hangolást? De alkalmam nyílt megfigyeléseket tenni a tekintetben, is, hogy milyen rendszerű orgonáknak volt, illetve van a legszebb hangja. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha tapasztalataimról beszámolok. A rend kedvéért szólni kívánok az orgonák elhelyezéséről, tartósságáról, a trakturák megbízhatóságáról és a hangzás szépségeiről, illetve annak tökéletlenségéről. Az orgonák elhelyezése két szempontból fontos. Először technikai, másodszor akusztikai szempontból. Technikai elhelyezést tekintve akkor áll jó helyen az orgona, ha mentve van a közvetlenül reátűző nap sugaraitól. Igen jó az északi elhelyezés, különösen akkor, ha a keleti erős napsugarak nem igen érik az orgonát. A közvetlen napsugarak u. i. szétszárítják az orgona részeit, szétválasztják még az összeenyvezett részeket, megrepesztik a szélládát s olyan zavarokat okoznak, hogy az orgonát egyáltalán nem lehet használni: Ilyenkor a veszélyes ablakot deszka-ellenzővel vagy redőnynyel befedjük, az orgona szekrényébe apró (30—40 cm átm. lapos cserépedények) tartályokban vizet helyezünk el, hogy a párolgás pótolja a hiányzó páramennyiséget, az orgona környékét naponta többször is vékonyan fellocsoljuk és gondoskodjunk arról, hogy a meleg levegő meg ne szoruljon az orgona „élet-terében“. Ezt főleg éjszakai szellőztetéssel érhetjük el. Az akusztikai szempontból helytelen elhelyezésen, sajnos, nem igen lehet segíteni. Több orgona előtt láttam már'a mennyezetről lelógó fal-részletet, mely mint függöny, útjában áll a hanghullámok szabad terjedésének, úgy, hogy míg az orgonista majd megsüketül az erős hangtól, addig a földszinten, az oldalsó kórusokon alig lehet hallani az orgona hangját — viszonylagos értelemben. Az is nagy hiba, ha az orgona a mennyezetet szinte érinti. Minél alacsonyabb kóruson áll az orgona, annál szebben vetíti hangját szerteszét a templomban. Ami az orgonák tartósságát és ezzel kapcsolatban azok megbízhatóságát illeti, úgy tapasztaltam, hogy a régi mesterek csúszka- ládás és gépezetes rendszerű orgonái a legtartósabbak és a legmegbízhatóbbak. Ezek bírják aránylag a legjobban úgy a hőséget, mint a szárazságot s nem igényeinek oly gondos kezelést, mint pl. a kúprendszerű orgonák. A csuszkarendszer egyszelepű, könnyen igazítható orgona, a kúprendszernél ellenben állandóan vigyázni kell, nehogy valamely szelep csak kissé is nyitva maradjon, mert akkor azt a regisztert használni nem lehet. Máskor meg alig nyílik a szelep, ilyenkor a síp gyengén v. hamisan szól. Pneumatikus kúprendszernél gyakoriak a „megszólalások“, amikor egy-egy szelep * E rovat kéziratai Peskó Zoltán tanár címére küldendők (Budapest, VII., Rottenbiller-u. 10.).
