Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - Nyári séta az orgonák között
264 nem tud „egészen leülni“. Természetesen van jól megépített kúprendszerű orgona, melynél ritkább ugyan a zavar, de mégsem olyan biztos, mint a csúszkarendszerű orgona. A traktúrák megbízhatóságára nézve szintén azt tapasztaltam, hogy a mechanikus, „fapálcikás“ orgonával akadt a legkevesebb baj, főleg ha az csúszkarendszerhez volt kapcsolva. Nem vonom kétségbe, hogy vannak pneumatikus traktúrában is megbízható szerkezetű és kivitelezésű orgonák, de ezek száma kevés. Két ilyen orgonát találtam a 16 között, melynek működése biztos és zavarmentes volt éveken keresztül. Viszont láttam „pneumatikus“ orgonákat (jórészt megszűnt, kisebb gyárakból eredőket), melyek igen nagy késéssel szóltak, a hangok fennakadtak, átszóltak a szomszéd billentyűkre, illetve meg nem szólaltak, stb. Ezekkel a hibákkal szemben a kántor tehetetlen, mert a legtöbbször egyébként igen köny- nyen elhárítható zavarok kiküszöböléséhez félnapi le- és vissza- szerelési munkák kellenek. Ezzel szemben a csúszkarendszer valamely hibáját bármely kántor is könnyen meg tudja találni és javítani. Bár nem tartozik szigorúan e cikk keretébe, de még meg kell említenem, hogy a megszólalás és a hangismétlés pontossága tekintetében az elsőség örök időkre a gépezetes traktúráké marad! A pneumatikus traktúra talán kényelmesebb, csendesebben, könnyebben működik, de ugyanolyan precizitást elérni sohasem lesz képes, legfeljebb — megközelíteni. Ugyanez áll az elektromos traktúrára is. A hang szépségét illetően azt tapasztaltam, hogy a sípok a csúszkaládán hangzanak a legszebben. Ezt különösen a pedálsipok- nál lehet észrevenni, de érezhető ez a manuálokon is, főleg a vegyes, ill. kevert regisztereknél és a vonósoknál. Megfigyeltem pl. egy csúszkarendszerű orgona Gamba-regiszterét. Gyönyörűen, nemesen, egyenletesen szólt és „magja“ volt a hangjának. Ugyanaz a regiszter később pneumatikus szélládára került és a mostani hangja meg sem közelíti a régi szépségét. Ellenben hallottam erős széllel táplált pneumatikus szélládák hangját, hol a síp szinte rezeg és táncol szólás közben, hallatszik a szél ütődése és az orgona tuttija szinte megsüketíti az embert. Nem az erős, hanem a drasztikus, vad intonálás bántja az ember zenei érzékét! Végül be szeretnék számolni ezzel kapcsolatban kollégáim felfogásairól is. Igen sok kollégám azt hiszi, hogy csak a káprázatos kivitelű, új, pneumatikus orgona az a hangszer, amelyen „lehet“ játszani és leszólja a zörgő, ócska tragacsnak nevezett csúszkás orgo- ját. Sok kolléga nem is sejti, hogy milyen szépen szól az ö csúszkás orgonája! Ö csak a külsőt nézi, a rossz fúvót, a lepattogzott csontborítást, stb. és nem tudja értékelni azt a hangszépséget, amit orgonája képvisel. Ismerek kántorokat, akik visszasírják jó öreg csúszkás orgonájukat, az új, nagyobb, de örökösen akadozó „pneumatikus“ orgonájukkal szemben! Bizonyos, hogy itt is vannak hibák, ilyenek a traktúra zörgése, a billentyűk nehéz járása, a fúvó széleresztése, a nehéz regisztrálás, stb. Azonban az ilyen hibákon könnyen lehet segíteni: a vezetéke-