Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 11. szám - Evangélikus ember illemtana

257

MEGJEGYZÉSEK

Evangélikus ember illemtana.

Régen, a békés, jóidőkben, a levendulaillatos szobák zsalugáte- rein beszökő napsugár legelőször a tulipános ládákon szokott elgyönyörködni és megpihenni. Valamikor a menyasszonyi kelengye selyemsuhogású, hófehér kendői, huzatai, teritői, apró ingecskéi és pólyavánkosai rejtőztek ebben, később pedig a benépesült család kincsestára lett.

Idekerült minden, ami nagyapóék, a szülék, a gyermekek sze- mefénye volt. A Szentírás, öreg énekes- és imakönyvek, Luther kiskátéja, családkönyvek, vénebb kalendáriumok, a menyasszonyi csokor, a gyerekek első iskolás füzetei, a család katonáinak medáliái, Petőfi versei, a Szabadságharc története, ismerős arcok fényképei és sok-sok hivatalos paksaméta.

Amelyik könyv éppen sorrakerült, az éjszakánként jóidéig a mestergerendán pihent, de ahogy bezárult az utolsó lapja, visszakerült a kincsestárba.

A kutató ezekben a tulipános ládákban gyakorta ráakadt egy- egy patinás könyvre, aminek illemtan volt a címe. Nemesek, cívisek, kispolgárok és zsellérek igyekeztek gyermekeiket az akkori idők járása szerint nevelni, nehogy szó érje a házelejét, s pártában vénüljön meg a leányzó. Ha egyik-másik család a csurran-csöppen- ből felcsővelt egy kicsikét, elsőszámú igyekezete lett lépést tartani a vele egyívású generációval. Ilyenkor a közkézen járó illemtan bölcs tanításainak elsajátítása elengedhetetlen szükségletté vált.

Ha ükanyáink ifjúságában szükség volt bizonyos általános erkölcsi törvények betartására, mennyivel inkább szükséges ez ma, amikor a letűnt tiszta, békés, emberséges világnak már csak az árnyékát élvezhetjük.

Istentől elfordult, bűnbezuhant, megromlott, megfertőzött világunkban még akadnak esendő lelkek, akik felfigyelnek a szépre és jóra; csak legyen valaki, aki elébük tárja ezeket.

Ilyen szándék vezetett, amikor az evangélikus ember illemtanát tizenkét apró részletben összegyűjtöttem. Vallásos ünnepélyek, esti összejövetelek, népművelési előadások hézagpótlóinak szántam ezeket az ötperces felolvasásokat. A műsorszámok között egy-egy tanuló, vagy felnőtt leánv-ifjú, havonként egyszer szívesen felolvassa ezeket. Derülnek rajta? Ne búsítson bennünket! Jószándékunknak mindenképpen meglesz az eredménye, mert a tiszta mag nem hull ki a lélekből.

Illemtanunk nem keretek közé akarja szorítani az életet, csak megmutatni a küzdelem leghelyesebb, legtisztább útját. A feltűnni- vágyó, szeszélyes és különcködő embert társadalmunk mindig kevesebbre becsülte, mint a hitet, hazaszeretetei, otthonát, hivatását, a szépet,-erkölcsöset, nemeset és kellemest megbecsülő, magával hordozó, szerényen dolgozó embert!