Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - Evangélikus ember illemtana
258 — I. Isten házában. Evangélikus ember — hacsak ebben betegsége nem gátolja — minden alkalommal elmegy a templomba, amikor a harang hívószava megcsendül. — A templomba lehetőleg sötét ruhában menjünk, de a világos, egyszerű öltözet sem kivetni való. A foltos-ruhás ember is Isten gyermeke. A kis mezítlábas cigánygyerek is. Ne nézzük le azt a feltűrt ingujjú földmíves, vagy munkás embert se, aki poros ruhában, csapzott hajjal a mező felé tartva egy-két percre betér a hétköznapi könyörgésre. Hiányos, hacacáré, szemérmetsért.ó, ízléstelen ruhák, lenge sportöltözetek nem templomba valók. — Isten házában mindig ott légy, de sohase légy képmutató. Nem az a fontos, hogy testvéreid látják-e áj tatosságodat, hanem az, hogy mit hoztál a szívedben Istennek. — Az utca tétlen vándora, aki csak testi pihenésre használja a templompadot, megalázza a hívek istentiszteletét. — Akit a lelke indít az áhítatra, énekeskönyvét sohasem felejti otthon. Illetlen dolog hajladozva, nyakatekerve más könyvéből olvasni a sorokat. Éneklésedben is mutasd meg kétszáz- huszonharmad, vagy ötezred része vagy a gyülekezetnek és semmivel sem több. Ne harsogj, hanem lágyan olvaszd bele énekhangodat a közösség zengésébe. — Sohasem szabad elkésned. A kezdőének eléneklése előtt már mindenkinek a helyén kell lennie. Ne az első pad után vágyakozz, hanem a legcsendesebb hely után. Nyugtalanító dolog más megzavarása. Sokszor egy ajtónyitás elegendő ahhoz, hogy megzavard a lelkészt, megzavard a gyülekezetét és elszakítsd a láncot, amely az Istennel kötötte össze a lelkeket. Minden gyülekezet egyik értékmérője a rend és a fegyelem! — Ne köhögj, ne sóhajtozz, ne sírj, ne tekintgess, ne tapsolj, ne kárhoztass, ne mosolyogj és ne neheztelj a templomban! — A lelkész imáját te is mondd magadban, így válik az az egész gyülekezet imádságává. — ÉTgv figyelj az igehirdetésre, hogy arról részletesen beszámolhass otthonmaradt, beteg szeretteidnek. — Isten házában ne beszélgess! Az istentisztelet megkezdése előtt ismerőseidet néma főhajtással köszöntsd. Az epistolai szent leckéket, de legalább a prédikáció alapigéit jegyezd meg magadnak. Az énekekre is emlékezz otthon. S ha munkádban kifáradtál, csendes óráidban foglalkozzál velük. — ' Nagy áldás, hagy öröm, amikor szülők és gyermekek együtt állanak oda az élő Isten orcája elé, együtt szentelik meg az ünnepet. — Meg ne feledkezz az adakozásról, mert az ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Sohse annyit adj, mint a másik, hanem amennyit a szíved diktál. Az Isten otthona, az egyház erős vára. Valahányszor átléped küszöbét, gondolj hitvalló evangélikus őseidre, közelebbről azokra is, akiknek jóvoltából áll a te templomod. Sohase felejtsd, hogy ez a szent hajlék a tiéd is. Vigyázz rá, szeresd, gondozd, becsüld meg és légy mindig büszke-boldog, ha lelked előtt kitárul az ajtaja. (Folytatása következik.) Olvassuk el figyelemmel! A munkabérek és a papír árának folytonos emelkedése a legnagyobb anyagi nehézségek elé állítja lapunk pénztárát. Ezzel szemben tekintélyes összeget képvisel a kintlevő hátralék. Kérjük igen tisztelt előfizetőinket, helyezzék ezt a tényt lelkiismeretük mérlegére és cselekedjenek sürgősen!
