Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - Az evangélikus tanítóság időszerű kérdései
248 sági íróink köteteiben dús választéka van a gyermekek számára kínálkozó színes-gazdag irodalmi termésnek, s ha ezt az irodalmi koszorút teletűzzük az evangélikus pedagógia nemes virágaival, akkor igazi, hervadhatatlan bokrétát tettünk az evangélikus gyermek iskolatáskájába. Eddigi olvasókönyveink az anyag gazdagsága és színvanala tekintetében felülmúlták a népiskolában használt egyéb tankönyveket, s ha az új kiadások figyelemmel lesznek a gyermeki érdeklődés és a pedagógiai használat nem kevésbbé fontos szempontjaira is, akkor a tanterv nevelési céljait játszva valósíthatjuk meg. E cél érdekében az ev. tanítóság az elmondottakat tiszteletteljes kérés formájában is tolmácsolja az ev. tankönyvek nagyra- becsült szerkesztőihez. 'Ennél a tárgynál elismeréssel kell megemlékezünük az evangélikus iskola egy másik segédkönyvéről, a „Kicsinyek Bibliájáról”, (Iskolai Naptár), amely az igazi Biblia mellett hasznos támogatója a tanítónak a nevelői munkában. Rövid, élményszerü olvasmányai, elbeszélései, mintái a gyermeki lelket megragadó valláserkölcsi olvasmányoknak és szemléletes bibliai magyarázatoknak. Kívánatos volna a jövőben annyi példányban megjelentetni, hogy minden gyermeknek jusson belőle. Éppen ennek a kiadványnak a példájából látjuk, mennyi értékes író-pedagógusunk, közelbbről: evangélikus tollforgató-tanítónk van, akiknek azonban szélesebb körű irodalmi munkásságát és érvényesülését nem tapasztaljuk. A most újjáéledő Luther Társaság hivatott arra, hogy íróinkat fölfedezze, beszervezze és munkájukat az egész evangélikus társadalom, de elsősorban az evangélikus ifjúság javára gvümölcsöztesse. Az evangélikus tanítóság érdemes arra, hogy a Luther Társaság irodalmi terveivel és működésével szorosabb, követlenebb kapcsolatba jusson. Mutassuk meg egyházirodalmi téren is, hogy a tanítóság nemcsak ,,az ébécét és matematikát” tanítja . . . A kántortanítói javadalmak szétválasztásának ügye állandó napirendenléte mellett is időszerűvé tette egyházi zenénk művelésének kérdését. Az egyházi zene és ének ügye szorosan összefügg a kántorkérdéssel. Bizonyos körökben gyakran szóvá teszik kántoraink zenei képzettségének hiányosságát. Az okok megszüntetése érdekében azonban nem történik semmi. A tanítóképzőben négy vagy öt éven át — heti egy-két érában — történő ,,zenei képzés”- ben részesül a kántorjelölt, aki azonban elsősorban tanítójelölt, s az általános műveltséget nyújtó tudományokon felül el kell sajátítania a lélektan, logika, pedagógia, metodika, didaktika önmagában is egész embert kívánó ismeret-halmazát. De megtanulja az összhangzattant, a szolmizálást, lejátsza a korálokat, pre- és postludiu- mokat, énekkarban énekel, hogy majd énekkart vezethessen, s megszerzi a kántori oklevelet is a tanítói diploma mellé. Álláshoz jut. „kántortanító” lesz. Ez a cím azonban csak elenyésző részben fedi a valóságot, mert a kántorság mellett megszámlálhatatlan egyéb „hivatalt” is be kell töltenie. Népet művel az iskolán kívül: színdarabot tanít, műsoros, ismeretterjesztő kultúrestéket rendez, énekkar1“ vezet leventéket oktat,, .szövetkezetben könyvel, tűzoltó parancsnok, községi munkaközösségi tag, ellátja a bajtársi szolgá
