Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 11. szám - Hol a helyünk a mai időkben?

% tusra lett volna szükségetek, Őt pedig nem fogadtátok el. Maga­tok zúdítottátok fejetekre a világháború borzalmait. Emberek, térjünk meg, ne holnap, ma! Lássuk be, hogy nincs több bűnünk, csak egy: Krisztusban nem hiszünk, csak gondoljuk, hogy hiszünk. Félelmünknek nincs más oka, csak az, hogy nem kérjük az Úr Krisztus közbenjárását, pedig Ő az Atyánál van s csak azért nem látjuk Őt. Nyomorúságunk is csak onnan van, hogy e világ gonosz fejedelmének táborától nem tudunk szívünkben elsza­kadni, pedig ő már megítéltetetf. Bocsásd meg Megváltó Urunk, hogy eddig még Júdásnál, Pé­ternél is hitványabbak voltunk. Ne vond él tőlünk Szentlelkedet s kegyelmedet végképpen. Uram add meg, hogy halljunk és lássunk és végül mégis a Te megmentett juhaid legyünk. Ámen. N. J. 242 Hibaigazítás. Októberi számunk ,,Akin én nem könyörülök“ c. elmélkedésé­ben a 217. lap alulról fölfelé számított 5. sorában a helyes: ,.De van álkönyőrület is”; továbbá a 218. oldalon felülről a 8. sorban ,,könyörtelenségünkkel” értendő. Hol a helyünk a mai időkben ? Régen elmúlt az az idő, amikor a tanító a tanítás műhely mun­kája után szabadon rendelkezhetett idejével, munkaerejével és hi­vatali munkáján kívül egyénisége, külön képességei szerint dolgoz­hatott saját egyéni életének érdekeiért. Akkor is volt előtte az isko­lán kívül is munkaterv, népnevelő munkakörbe illő feladat, de sok­kal kevesebb és a legtöbb abból állott, hogy gazdálkodással, mé­hészkedéssel vagy gyümölcstermeléssel mutatott példát a haladásra; szövetkezeti munkával vagy más közgazdasági tevékenységgel vitte előbbre községe gazdasági életét. Nevelt és tanított ezzel is, hiszen a felnőtteket irányította és vezette a helyesebb mezőgazdálkodás útjára. A hosszú szünet alatt bőven jut°tt mindenre idő s tanév közben sem volt úgy lekötve. Élhetett esetleges egyéni képességei­nek: művészi hajlamoknak s végezhetett elmélyedő önművelési te­vékenységet. Mennyi értéket termelt ki sokszor ez a törekvés! Sokszor gondolok arra, hogy a mai bonyolult élet sodrában elénk táruló számtalan követelmény hová állítja a tanítóit? Hol az igazi helye? Amit a mai idők kívánnak a tanító munkájától, annak maradéktalan teljesítése időbeli és térbeli korlátok miatt is kétsé­ges, meg a véges emberi erő folytán is szinte elérhetetlen álom. Hol keresse tehát a tanító hivatali műhelymunkáján kívül a maga he­lyét, azt az őrhelyet, ahol még megmaradt munkaerjét a leghaszno­sabban értékesítheti? Nem könnyű a felelet. Igen sokszor megalku­vást jelent az elhatározás. A rendkívüli idők pillanatnyi követelmé­nyei szabnak irányt s néha a legszebb elgondolásokat, a legneme­sebb szándékot is keresztülhúzzák.

Next

/
Thumbnails
Contents