Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 11. szám - Hol a helyünk a mai időkben?
243 Ma a városi iskolák tanítói nem kezdhették meg iskolai munkájukat. Az állami tanerők bizonyos hivatali beosztást nyertek s különböző helyeken végeznek egyszerű irodai teendőket. Akik ilyen foglalkoztatásban nem részesültek, egy időre valóban szabadabban élhetnek saját egyéni hajlamaiknak megfelelő életet. Bár a megnehezedett városi élet éppen eléggé leköti a családos embert, hogy övéit a legszükségesebbekkel elláthassa, mégis, mégis marad még idő egyéni időtöltésre. Az új munkára készül v#el némelyik. Van, akit íróasztala foglal le, mások találnak társadalmi szereplésre alkalmat. Előadók, légoltalmi s más tanfolyamok munkájával töltik idejüket. Ne feledkezzünk el a kényszerszünet alatt igazi hivatásukról: a gyermek figyelemmel kíséréséről, a szülők tájékoztatásáról1 az iránt, hogy miképpen töltsék a hosszú szünet napjait. Különösen pedig: miképpen hasznosítsák. Szülői értekezleten adjunk útbaigazítást ez irányban. Sőt kidolgozott foglalkoztatási tervet is adhatunk minden szülő kezébe, ahol megtalálja megfelelő pedagógiai érzékkel és helyes elvek alapján összeállított munkarendjét gyermeke számára Bármilyen sokfelé is odaparancsol bennünket a mai idők elkötele- zése, álljunk oda a gyermekek mellé is, hogy ne vesszen teljesen kárba ez a rendkívüli szünetre eső idő! Még inkább a családok, a gyermek vagy özvegy és árva mellett a helye annak a népnevelőnek, aki a háború sújtotta családok közelében él. Mennyi támogató segítségre, tanácsadásra és gyámolításra van itt szükség! A meddő szemlélődő, a világ folyását tárgyaló, jö- vendelő magatartás helyett, üres, időrabló szószátyárkodás helyett a segítő népgondozó munka útját járja az, akinek munkatere a magyar falu, a vidék s akinek hivatása is, hogy segítse ébren tartani a nehéz időkben is a kitartás, a helytállás, a bízó és jobb jövőt váró gondolkodás nemzetmentő erőforrását. Ott a helyed, evangélikus tanító: a nemzetépítő munka széles mezején! De nem maradhatsz el az egyházépítés mezejéről sem! Őrködnöd kell, hogy a hit, az evangélikus öntudat, az Ige hatalma s a váltság, a bűntudat és kegyelem tudata éljen a lélek mélyén s lobogjon az oltárokan. Ne hagyjuk kihűlni ezeket a lángokat, mert nincs olyan eszméje az átalakuló, a forrongó és vajúdó világnak, amit helyére lehet állítani, ami a magasba emelheti a mai ember lelkét, s a pusztulás helyett az építés munkáját táplálná és élesztené! Üj világmegváltó eszméket nem tud adni ez a szerencsétlen világ, csak pusztulás és siralom az, ami a világboldogítás nyomában jár. Azért ne hagyd el a hit és bűntudat, a váltság és kegyelem oltárait, hanem éleszd ott a tüzet és tedd azt élted világító fényévé! Vannak pályatársaid, vannak közös értékeid, alkotások, eszmék és közös kari feladatok is. Ezeknek is vannak oltárai. Vájjon te ott állsz-e ezek mellett? Vagy ráhagyod másokra az eszmék szolgálatát? Ne tedde ezt! Amit az elődök alkottak, azt a mai s a folytatódó nemzedékeknek kell átmenteni, fejleszteni és felvirágoztatni. Ha nem teszik, ha elhanyagolják és magukra hagyják, nem érdemlik meg az elődök alkotásait, nem méltók azok jótéteményére s elárulják a kari érdekeket, az egyesületi és közösségi szellemet. Sok
