Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 5. szám - Lúdvári Sándor: Pedagógiai inga
100 ikon át az idegpályák csodálatos rendszerével a rengeteg feldolgozásra szánt anyagot. Az agy isteni csodagép éltető szellemünknek tudatunk előtt teljesen megfoghatatlanul és megmagyarázhatatlanul engedelmeskedve feldolgozza a beszállított ismeretanyagot s „én ’-linket az emlékezet tárházában elraktározott tudásmennyiséggel és különféle készségekkel meggazdagítja. Tehát ez a tanítási munka oldala, a tantárgyak anyagainak zsúfolt területe. És leng az inga egyik pólustól a másikig méltósággal, nem idegeskedve, kapkodva, nyugodtan megjárja az útját. Mi mozgatja az ingát7 A ráakasztott súly vagy belső rugó. Az iskola munkaingáját más erő mozgatja. Erre feleletet ád maga a nyolcosztályos iskola tanterve, amikor megmondja, hogy az iskolai munka középpontjában a tanító személyisége van. Személyiségnek mondunk pedig olyan embert, aki lelki életet is él, vagyis hitével az örök erőforrásba, Istenbe van bekapcsolva a Krisztus által. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megrősít.” Mondja Pál apostol bizonyságot téve a Filippi levél 4:13-ban. Istenre támaszkodó, nem a maga erejében bízó tanítói lelken át érkezik az erő, amelyik az ingát lengeti. Most álljunk meg egy pillanatra. Bizony ha megvizsgáljuk saját életünk tevékenységét, rájövünk, hogy bennünk is ennek az életingának munkája az életvalóság. Mikor testi, szellemi, lelki erőink kiegyensúlyozottan hatnak bennünk, mondjuk, úgy szabadon, nyugodtan leng az életingánk, milyen gyönyörűség bemenni az iskolába! Csak úgy szemmel megy a fegyelmezés. De nincs is szükség rája, mert a közlésünk olyan természetes, egyszerű vonzó, hogy a gyermek tapadó szemekkel figyel s szív magába mindent. És a nevelői vonatkozások úgy bent ülnek az anyagban, mint a természetben a szín, pompa, hang, éltszimfónia! Mi történt voltaképpen? Csakugyan a pedagógus életingája pompásan, nyugodtan lengett, megjárva a nevelés-tanítás, más szóval a hit-tudás pólusait, magával ragadva a sok kis lélekingát, egy sodrás lett az egészből, pompás, mindent magával ragadó. Minden lengésben benne a tantervileg reánkkötelezett „nevelő-oktatás”. Kern ezt zengi-lengi-e a nagy, általános emberi életinga is: „Imád- kozzál-Dolgozzál!” Vizsgáljuk meg most egy kissé az inga mozgási körülményeit. Minden erőnkkel igyekezzünk előidézni a vázolt kigyensúlyozottság pompás produktív állapotát, szaknyelven szólva a nevelő-oktatói készséget. Isten kegyelmi ajándéka az! Békéljetek meg az Istennel! szól az írás. A megbékélt lélek antennává válik. Lesz dinamizmusa szóban és cselekedetben. A mozgásnak ellenben súrlódási és közegellenállási akadályai is vannak. Ezeket is meg kell vizsgálni. Kezdjük a legnagyobbal, hogy azután szebb legyen az útunk. A lelkiségből kiesett pedagógus, aki a testiség rabságában elvesztette dinamizmusát, a megállt életinga erőterében büzlő bünmocsárban poshad. Hála Isten, ilyen iskola elenyészően csekély. Sajnos, annál több, veszedelmesen elszaporodott az agyonterhelt, a falu összes közgondjaival, kultúrális, közigazgatási és közgazdasági kölönceivel megrakodott életinga, amelynek
