Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 5. szám - Lúdvári Sándor: Pedagógiai inga
99 Azóta nagyot fordult az idők sora, a régi „jó világ” arany kora belefulladt az első világháború vérhullámaiba s az azt követő „világbéke” hazugságmocsarába. A csődbejutott világnézet, a materi- álizmus ellenhatása képen az önző invidualizmus helyébe a kollektívizmus eszméi s annak új embertípusa került. A demokrata nemzetközi kapitalista ideológia mocsarába fullasztott nemzeti, faji eszmék törtek fel a mélyből hirtelen, szinte vulkanikus erővel. Hihetetlen lendülettel rövidke esztendők alatt születtek újjá s lettek hatalmassá az új szellemű nemzetek. S most itt tombol előttünk a második világháború gigászi förgetege. A technika, gépkultúra emberei borzalmas tűz- és hadigépekkel rontanak egymásra földön, vízen, levegőben egyaránt. Szinte úgy érezzük, hogy a Jelenések könyvének végítélet idői vetítik előre véres árnyaikat. Ilyen időkben nem lehet tiszta képet alkotnunk a közállapotokról, közte a nevelésről-oktatásról sem, mert a totális háború mindent a saját szolgálatába állít, lévén élet-halálról szó. 'De a mi oktatásügyünket mégis közvetlen szemléljük s személyes élmények alakjában nyüzsög bennünk a közel múltban megjelent mindkét tanterv rengeteg apróbb, nagyobb bizonyossága és bizonvtalansága. Annyi bizonyos, sok pompás, életrevaló elv, szempont, általános és részletes utasítás van mindkettőben. Mégis felvetődik a kérdés, a VII—VIII osztály többletanyagán, az alsó- felső tagozatra oszló szempontokon kívül mi is az új, a változott, a nyolcosztályos iskola oktató-nevelő munkájában az 1925-ös tantervvel szemben, amit a napi munkában érvényesíteni kell. Ennek megvilágítására próbálom meg bekapcsolni a címben levő „pedagógiai ingát“. Az inga mozgást jelent. Azt a mozgást, amit annyit hallunk emlegetni közírók, vezető személyiségek ajkáról, tollából, úgy hívják dinamizmus és a mának belső tartalma, motorja. Fogjuk fel hát az iskola munkáját az inga mozgásának. Két kilengési pontja, pólusa van. A középvonaltól egyforma távolságra leng ki jobbra is, balra is. Nem csalja meg sem a jobb, sem a baloldalt. Legyen az egyik pólus a didaktikai formalizmus, a másik pedig a didaktikai materializmus. Rövid bevezető áttekintésemben az iskola munkájának ezt a két, állandóan ható tényezőiét akartam a mindenkorok iskolájában észrevehetővé tenni. Didaktikai formalizmus nem más tehát, mint nevelés. Ebből a szóból származik: formálni, alakítani. Tehát tulajdonképpen az az igyekezet, tevékenység, hogy a ránkbízott gyermekből tökéletesebb, minőségben értékesebb egyedet alakítsunk. Ezt másképpen nem foghatjuk fel, minthogy ezt mi el nem végezhetjük, miután a gyermekben a bűn a minőség romboló tényezője, amelyik bennünk nevelőkben is megvan, tehát vak vezetne világtalant céltalanul. Ellenben a könyörülő Isten küldött az Ö egyszülött Fiában minőséghelyreállító Tényezőt. Ha' Szentszelleme erejével megáldott a pedagógus, akkor Hozzá tudja vezetni a ránkbízottakat. A többi az Ö dolga. A másik oldal és pólus a didaktikai materializmus. Ez az értelem, ész síkja. Itt dolgoznak az érzékszervek, szállítják tárolókapu
