Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Műhelyünkből - Nagy Lajos: Evangélikus szellem a földrajz tanításában
11 el sem sorolható változatossága a teremtő Isten hatalmasságát, böl- cseségét, de leginkább szeretetét hirdeti.“ (Ált. útm. 20 old. 1. bek.) Azt hiszem, nem egyedül vagyok, aki azt állítom, hogy ez a pár sor a földrajzra érthető s annak tanítását a hit erősítésének és mélyítésének szolgálatába állítja. Mgerősít a meggyőződésemben az is, hogy a részletes útmutatásban (IV. köt. 226. old.) a földrajztanítás céljául is kitűzi ezt a következőkben: „. . . A földfelszín életének tényezői között fennálló kapcsolatok megfigyelésével, a Teremtő böl- cseségének csodálata, a vallásos érzelmek erősítése.“ Megmutatja tehát mindegyik az utat, amelyen a földrajzi anyag feldolgozásában haladnunk kell, hogy tanításunk evangélikus szellemű legyen. A következőkben erre az útra néhány jelzőzászlócskát akarok kitűzni, hogy azokkal a cél felé való haladást elősegítsem és helyesebb megoldások keresésére indítást adjak. Először az egyházszeretet, közösségi érzés és evangélikus öntudat felébresztésének és fejlesztésének kerékvágásán menjünk végig. Erre a csapásra már az alsó tagozatban rálépünk, amikor a beszéd- és értelemgyakorlatok óráin a földrajztanításnak alapját vetjük meg s a szülői házról, tanteremről, iskoláról, templomról, temetőről, községről, határról, környékről, járásról és vármegyéről beszélgetünk. Hiszen ... az a hajlék, ... az a falu, ... az a játszóhely a dombon, ... az a falu, az a város: a haza, mindnyájunknak édesanyja. S amikor mi erről a hazáról beszélünk, evangélikus család tisztes hajlékát; evangélikus gyülekezet világosságot sugárzó iskoláját; tiszta Igét hirdető, nemesen egyszerű templomát; feltámadásra és ítéletre figyelmeztető sírkertjét akarjuk megismertetni és megszerettetni tanítványainkkal. A környék, a járás, és vármegye ismertetése során elsősorban ezek evangélikus intézményei felé fordul gyermekeinek érdeklődése. Milyen jó, ha ilyenkor a szóbanforgó evangélikus iskolák, templomok képét szemléltetni tudjuk. Az erre szolgáló képgyűjteményt az alsó tagozatban csupán az érdeklődéskeltés céljából is érdemes összeállítani, a felső tagozatban pedig helyes irányítással a jövőre nézve egészséges hiúságot is ébreszthet az egyházi épületek jobb karbantartása érdekében. Az említett érdeklődés azután a tanítás folyamán alakuljon át féltő, aggódó szeretetté; az egyház kitartó szolgálatára, erősítésére irányuló elkötelezéssé és Isten iránt hálára késztető alázatossággá, a szerint, hogy az ismertetett vidék evangélikussága az otthonában szórvány, vagy többség; illetőleg a szerint, hogy mi magunk melyik csoportba tartozunk. A IV. osztállyal már a valóságos földrajzórákon járjuk be az egész országot. Az egyes tájegységek lakóiról természetesen nemcsak a. foglalkozás, életmód, anyanyelv — s újabban a nemzetiség — szempontjából, hanem vallási hovatartozandóság szerint is megemlékezünk. De ez utóbbi szempont se száraz adat-elsorolás legyen! Hasonlítsuk a lakosság felekezeti megoszlását, sűrűségét a magunk vidékének helyzetéhez. Vegyük számba a lakosság műveltségi fokát. Vétessük észre, hogy a felekezeti megoszlás és műveltségi fok párhuzamosan halad s ezek számadatai miatt nincs okunk a szégyenkezésre.
