Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Műhelyünkből - Nagy Lajos: Evangélikus szellem a földrajz tanításában
12 Békéscsaba, Orosháza, Szarvas, Győr, Sopron, Nyíregyháza, a nagy evangélikus központok; Budapest, Aszód, Nagytarcsa, Kőszeg, Bonyhád, Gyenesdiás, Miskolc, Rozsnyó, Rimaszombat, Sajógömör, az evangélikus iskolavárosok bő anyagot adnak annak szemléltetésére, hogy ,, . . . az evangéliumon alapuló vallásosság milyen értékes gyümölcsöket teremhet“ (Egyh. ut. 29. old.). E nagy helyek mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a mustármagokról sem. Kiküldöttek vagy kérőlevél útján megmegkeresik gyülekezeteinket, iskoláinkat a templom után vágyakozó és templomot építő gyülekezetek. A földrajzórákon emlékezzünk meg ezekről, amikor vidéküket ismertetjük. Szóljunk arról, hogy ott hálás szeretettel gondolnak reánk a hitrokonok, hogy templomuk falába beleépítették a mi tégláinkat is. Szolgálhatjuk ilyenkor még az áldozatkészség további ébrentartását is, buzdítva a gyermekeket, hogy ,,. . . cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel“ (Gál. 6, 10.). Sionunk vezéreinek szülőhelye, iskolája, lakóhelye, az elköltözőiteknek nyugvóhelye működésűk iránt tiszteletre, elismerésre; iskoláink iránti áldozatos szeretetre; a kihűlt porok iránt kegyeletre; életpéldájuk követésre; a személyükben nekünk adott ajándékért Isten iránt háladatosságra indítson. Nemzetünk nagyjainak életállomásainál megállva is gyakran lehetünk kétszeresen büszkék. De itt vigyázzunk is! Ne hagyjuk a dolgot odáig fejlődni, hogy esetleg kínos refrainné váljék: ,, ...........-n s zületett X. író, államférfi, stb. . .. evangélikus egyházunk hű fia“. Nem lesz megtagadása az evangélikus szellemnek az, ha tárgyilagosan meghajtjuk az elismerés és kegyelet zászlóját másvallású nagyjaink érdemei és halhatatlan emléke előtt. A felső tagozat hazai anyagának feldolgozásában mindezeket szolgálatba állítjuk, de természetesen ott már módunk lesz elmélvü- lőbb munkára. Európa országainak ismertetése során szintén kell időnknek jutni arra, hogy a lakosság vallásáról is szót ejtsünk. Erre már az a gyermek, akit az elmondottak szerint vezettünk végig a hazán, okoskodik, gondolkodik, mérlegel; majd megállapítja, hogy Európa vezető — s ma, sajnos, a vezetésért viaskodó — népei (a szovjetet kivéve) hitünk cselédei. Ez a „sajnos“ azután megint figyelmeztető. Jákob és Ézsau vásárára emlékeztet. Melyik lesz alkalmas arra, hogy az „elsőszülöttségi jogot“ gyakorolja? Az ítélet Isten dolga. A miénk az imádkozás! A többi világrészről tanítva ismét csak lesz módunk a protestáns államok szellemi és anyagi elsőbbségét szemléltetni. Koronát tehetünk ezekre „A legelterjedtebb vallások; jellemzésük“ c. tanítási egység tárgyalásával. A szórvány-egyház gyermekei kerekre nyílt szemmel néznek majd, amikor hallják, hogy a mustármagból fejlődött fa koronájában nem is csak itt-ott, hanem elég sűrű ágakkal szerepel lelki édesanyánk. De nagy hiba lenne ugyanakkor rá nem mutatni az érem másik oldalára is. Arra, amelyik bemutatja, hogy a föld népeinek többsége még mindig várja az evangéliumot, hogy még mindig kötelez bennünket a missziói parancs: „Tegyetek tanítványokká minden népeket!“ (Máté 28,19.)
