Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 5. szám - Lúdvári Sándor: Pedagógiai inga

98

tői nyert szabadságunkkal. Megváltónk rendelkezz velünk és szabadságunkkal! Milyen jó lesz, ha igaz gyülekezeti közösségben a Szentlélek maga felel kérdéseinkre és tisztán halljuk majd kérdéseinkre a feleletet: Lehetséges-e, hogy feltámadott testben felelősségre hív Isten a Földön véghez vitt dolgainkért? — ,,Istennél minden lehetséges”. (Mt. 19, 26.) — Egyedül miért volt szükség a Golgota botrányára? — Mert az ítéletkor Isten önönmagunkkal akarja felettünk az igazságos ítéletet kimondatni. Ő csak a Fiú sebeire és azután rám akar tekinteni és azonnal világos lesz előttem, hogy a sebekre való tekintettel mit vár tőlem Isten e földi életben és e sebekbe vetett hittel mire is lettem volna képes e nyomorúság völgyében. Mert Krisztus megfeszíttetett, azért „nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt.“

Hadd találjunk menedéket Nálad, Feltámadott Urunk. Ámen.

N. J.

Pedagógiai inga.

Nem valami új szemléltetési eszközről akarok szólani, hanem a ma iskolájának annyira bonyolult életképét szeretném vele, általa egyszerűen szemlélhetővé tenni. Bizony bonyolult a ma iskolájának a munkája, akárcsak maga az élet. Természetes is, hiszen az iskola az életre nevelő, előkészítő intézmény lévén, az. élet a saját szempontjai szerint alakítja, fejleszti, hogy a belőle kikerülő nemzedék megkapja mindazokat az elméleti és gyakorlati ismereteket és készségeket, amelyek az életben való helytállásra képesítik. Természetesen általános vonatkozásban ily értelemben csak azóta lehet szó, amióta maga a nép és annak civilizációja és kultúrája nemzeti, állami keretekben gazdasági, politikai erőtényezővé lett. Azóta van egyetemes méretekben népiskola, amelynek célkitűzéseit, ismeret- anyagát, nevelés-oktatási irányelveit központi állami szervek irányítják és ellenőrzik. Azelőtt az egyházak alapítottak és tartottak fenn népiskolákat. Különösen áll ez a reformáció koráról, amikor, mint tudjuk, Luther kívánsága volt, hogy minden templom mellett iskola is legyen. Ezeknek az iskoláknak az evangéliumi lelkületű embertípus kialakítása volt a központi céljuk. Tehát tipikusan nevelő típusú iskolák voltak. Az egyes felkezetek között a reformáció iskolaalapítási versenyt támasztott, amelynek eredményeként sok iskola létesült.

Akár a régebbi, akár az újabb idők iskoláit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy két elem uralkodik a munkában: a nevelői és oktatói tevékenység. Legfeljebb eltolódásokat tapasztalhatunk, egyszer a a nevelői, máskor- az oktatói tevékenység van túlsúlyban. Különösen a múlt század harmadik harmadában kiteljesedett technikai kultúra késztette az iskolát az ismeretek nyújtásának fokozására. Mondhatnánk: akkor fejlődtek ki a tipikusan tanító, liberális szellemű iskolák, amelyekben a mai értelemben kihangsúlyozott nevelés csupán az egyes lelki típusú pedagógusok meghitt műhelytitka volt.