Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 8. szám - Műhelyünkből - Czéh Sándor: Fogalmazási eredmények a népiskola VII. osztályában

került haza édesapjuk. Jóska bácsi elmesélte, hogy miként ért haza.

És pedig azt gondolom, hogy Jóska bácsi ezzel szerezte családjának a legboldogabb karácsonyi ünnepeket. (B. Ilona, VII. oszt tan.}

VIII.

Tisztaságvizsgálat az evangélikus népiskolában.

Tél van. De a tél nem hozza magával, hogy ne mosakodjunk és ne vigyázzunk az egészségünkre. Zuzmarásak voltak a fák. Hideg volt reggeliben. De az iskolába azért eljöttünk.

Csendesen tanulgattunk. Egyszer csak a külső ajtó zörrent. Kopogtattak. Egy pillanat s a zöldkeresztes kisasszony belépett. Kiválasztotta azokat a szegény gyermekeket, akik megérdemelték, hogy az ebéd-akcióban részesüljenek. Utána tisztaság-vizsgálatot tartott.

Mindenki nagy ijedtséggel kapkodta a körmét, hogy tiszta-e? Sorba állított bennünket a kisasszony. Körmünket, fülünket, nyakunkat, hajunkat megvizsgálta. Bizony egypárral baj volt. No, de ma olyan dolog is történt az iskolában, amit még nem láttunk. Két leány van az iskolában, akiknek a hajában bogár van. Szörnyű egy portéka ez a féreg! Fogta a kisasszony az ollót és belenvírt a két lány hajába. Persze mind a kettő megsiratta vendégeit. De a kisasszony nagyon helyesen tette ezt, mert már két éve, amióta itt van, mindig arra kérte ő is, meg a tanító bácsi is, hogy tisztítsák ki a hajukat. De a szép szó nem használt. A kisasszony nem felejtett semmit, belenyírt a hajukba és tűzbe vetette a bogarakat.

Ezután mindenki úgy vigyázzon magára, hogy ezek sorsára ne jusson. Én is nagyon óvakodom. (Sz. Erzsébet, VIII. oszt. tan.)

IX.

A jegenyefa története.

Valahol egyszer egy kis magot fölkapott a szél és messze röpített. Egy darabig árván, elhagyottan élt a kis mag. Egyszer azután egv tavaszi eső után azt vette észre a kis mag, hogy egv kis zöld levélke dugja ki fejecskéjét az oldalán. Nemsokára egv kis gyökérke is kibújt belőle. így lett a kis magból egy kis jegenye nyárfa.

Jött egy meleg nyári eső és szépen meglocsolta a tövét. Jött a szellő és végig simogatta levélkéit. Igv azután szépen megnövekedett a kis fa. Nyár vége felé már hajtásai is nőttek. De jött az ősz s a kis fa levelei lehullottak. Jött ám a tél is s a kis fát eltemette a hó. így aztán a jó Isten megmentette a megfagvástól. Azután múltak az évek. A kis fából nagy fa lett. Már akkora volt, hogy a madarak fészket raktak ágaira, melyek olyan egyenesek voltak, olyan hosszúra nyúltak, mintha a csillagokat akarták volna elérni. Egyszer aztán egy banda cigány ment át a falun. Ezek is meglátták. Megkérdezték, hogy kié az a szép szálfa? Mikor megtudták, hogy kié, elmentek és megvették. De a szegény fának még csak ekkor jött a valódi hadd-el-hadd. Másnap már útra keltek a cigányok, hogy kivágják. Hárman is nekimentek.

Mikor vágták, odajöttek a madarak megköszönni, hogy helyet adott a fészkeiknek. Még egv sujtást mértek rá. A fa egyet suhant és örökre elbúcsúzott az árnyékvilágtól. (M. Irma VII. oszt. tan.)

178