Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 8. szám - Műhelyünkből - Czéh Sándor: Fogalmazási eredmények a népiskola VII. osztályában
. 179 X. Tavaszvárás. Tegnap volt Sándor napja. Ma van József nap, szombaton lesz Benedek. Egyi régi mondás szerint Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget. Igen-igen várjuk a tavaszt, mert igen nagy tél volt. Édesapám is alig várta, hogy lehessen kint a határban dolgozni. Édesanyám is várja, hogy mikor lehet a kerti veteményeket elvetni. De mi még jobban várjuk, hogy rmkor lehet mezítláb jönni az iskolába! Az ősszel elvándorolt madarak is megérkeznek hamarosan. Megjönnek a villásfarkú fecskék és a hosszúlábú, piroscsőrű gólyák is. Sok kárt okozott a hóolvadás is. Az ibolyák is várják, hogy mikor lehet kidugni ici-pici lila fejüket. De nemcsak az ibolyák, hanem az összes virágok várják a tavaszt. Két nap múlva lesz az első tavaszi nap: március 21-e. A márciusi arany napsugár k'csalja a fák rügyeit és elkezdenek a fák virágozni. Ha lesz majd sok virág és szép napsugaras nyár lesz, akkor előjönnek a méhek és zümmögnek. A kis bogarak is előjönnek téli álmukból. Jöjj, jöjj, szép árnyas, napsugaras nyár! (B. Jolán, VIII. oszt. tan.) XI. Egy búzaszem élete és halála. .,A kamrában éldegéltem a többi társammal együtt. Elérkezett a vetés ideje. Mindenki a határba siet kora reggel. Az én gazdám is nagynehezen kibújt a szobából és egyenesen a kamrába jött. Nem volt neki nagy darab földje, azért csak egy zsák búzát vitt ki! Én nem is tudom, hogy hogyan történt, de éppen azt a zsákot vitte ki, amelyikben én voltam. Kocsira tett a gazdám, és kivitt a határba. Nagy, fehér abroszt kötött a nyakába és egy bádog búzát öntött bele. Belemarkolt és szórta. Ahányat lépett, annyi marék búzát szórt el. Ez megtörtént. Hát aztán befogta a Rigó lovát és szépen betemetett. Egy félnap alatt megtörtént az egész. Délfelé zivatar volt keletkezőben. De a szél a felhőket elfújta, így nem kaptam esőt. Elmúlt az ősz. Alig vártam, hogy betakarjon a puha, lágy hópehely. Szépen kicsíráztam és egy pár hajtás, levél is volt rajtam. A" tavaszi napsugár igen csalogatott, így aztán mindig nagyobb lettem. Egyszer kinézett hozzám a gazdám és megnézett. Én nem tudom, hogy szilvóriumot ivott-e vagy mi a kő találta? Nem tetszettem neki. ,,Isten veled!” — gondoltam, mikor elment. ,.Majd mire még egyszer kiiössz. alighanem foghatod a kaszát és elvagdoshatod a lábamat”. Ezután volt egy hatalmas eső. Utána azonban kisütött a nap és szépen megszáradtam. Egy szép napon elindultak ám a barna fiúk és a szőke lányok és egy nap alatt learattak. Estére kepébe raktak össze. Egy hétig kint a határban szárított a nap. Azután betakarítottak és elcsépeltek. Üjra zsákba kerültem. De így egészben nem ehettek meg. Kocsira raktak és elvittek Győrbe, a Back-malomba. Ott aztán szenvedtem, mint Krisztus a keresztfán! Olyan apróra összemorzsoltak, hogy száz meg száz darabban voltam. Hazavitt a gazdám.
