Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 8. szám - Ludván Sándor: Néhány szó a szolnoki pedagógus evangélizációról
175 iskola 8 osztályúvá való fejlesztése, ami azonban nem egyszerű kérdés. Most nincs tantermünk és a felső tagozat benépesítése sem könnyű, különösen itt Sopronban. Még hadd vessek egy pillantást az 1892-es és 1897-es éveinkre és évfolyamainkra. 1892-ben tanárok voltak: Kapi Gyula igazgató, Bancsó Antal, Fehér Sámuel, Karner Frigyes, Papp József, Scheffer Károly, Stromp Gyula, Gőhring Téfor, a helybeli háziipar-iskola tanítói, Matthesz Sándor IV. o. növendék- — A IV. o. tanulók névsorát hadd idézzem az Évkönyvből, jelenjenek meg a volt osztálytársak előtt azok is, akik másképen nem lehetnek itt. (A jelenlévők minden volt osztálytársukról tudták életük-haláluk adatait!) 1897-ben a tanári kar a következő: Kapi Gy. igazgató, Papp József, Simkó Endre, László János. — Rendkívüli tanárok: Bancsó Antal, Scheffer Károly, Gőhring Teofil. Az akkori IV. o. tanulókat tekintsük át az akkori Évkönyvből. Ezek közül sokan hiányoznak. Ilyen az élet. Az egyik tovább megy az úton, a másik hamarabb kidül, elszólítja az élet és halál Ura. Nagy szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Köszönöm, hogy eljöttek. Különösen is megható az az áldozat, amelyet Floffmann Ferenc „öregdiák” hozott, aki feleségével és leányával a felszabadult Újvidékről jött el. Érezzék itt jól magukat. Én csak egyet ígérhetek: kötelességünkhöz híven mindent elkövetünk az intézet virágzása és eredményes munkásságának folytatása érdekében. Még arra kérem, ha majd az egész épületünket nagy ünnepség mellett felavatjuk, hívó szavunkra akkor is szíveskedjenek megjelenni. Egy táborba óhajtjuk tömöríteni volt tanítványainkat. Lélekben, hiszem, úgyis együtt vagyunk, de jöjjenek össze, legyünk közel egymáshoz, nézzünk egymás szemébe úgy, mint a mostani megható és kedves alkalommal. Kívánom, hogy a jó Isten éltesse kedves legrégibb diákjaink mindegyikét jó egészségben még sokáig! Néhány szó a szolnoki pedagógus evangélizációról A programmról, előadókról, anyagról, az evangélizáció munkarendjéről nem kell írnom, amennyiben a meghívó minden egyes kartársunkhoz bekopogtatott, amiért ehelyen is hálás köszönetét mondunk az evangélizáció vezetőjének, Túróczy Zoltán püspök úrnak. Nagy lelki meggazdagodást jelentett ez az immár negyedik pedagógus evangélizáció is, azért készséggel, szeretettel vállalkoztam országos elnökünknek, lapunk főszerkesztőjének felkérésére a beszámolóra. Röviden vázolom, hogy minden nap a személyes elmélyedés után a templomban a „matutinum laudes” rendje szerint istendícsé- ret volt. A régi, Luther-korabeli liturgiájú, megkapó reggeli dicséret termékennyé tette a lelket az egésznapi, csupán ebéd- és vacsoraszünetekkel megszakított mélyenszántó evangélizáló előadások befogadására. Ezután következett az evangélizáció meghitt lélek-
