Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 4. szám - Halmai Olivér: A népiskolai tanterv célkitűzéseinek vizsgálata

81

az országgyarapodásra és az önzetlen harcokra, meg a harcokra való készülődésekre. Viszont csekély eredményt mutatott elemi iskolánk tárgyiak tekintetében. Miért? Mert pl. szomorú vizsgálati eredményként közölte egy vezérkari, illetve törzstiszt az egyik szemináriumi gyűlésen azt, hogy egy nagyobb csoport újonc általános s külön történelmi tájékozottsága után való kutatás, kérdezősködés alkalmával (kérdőívekre való válaszoltatással) katonai körökben arra a lesújtó eredményre jutottak, hogy az átvizsgált, levizsgáztatott egyének közül csupán egyharmadrésznek van megközelítően jó fogalma, emlékképe nemzetünk történelmével kapcsolatosan (pedig csak a legkiemelkedőbb egyéniségekre, eseményekre vetettek fel kérdéseket). Ezen a szomorú tényen igen helyesen igyekszik kormányzatunk a jelenlegi anyagbeosztással javítani, segíteni. Ha a célt nézzük, akkor az is megnyugtatóan határozottabban van megfogalmazva. Tehát biztosabban mozoghatnánk tanítványaink előtt s komolyabban, határozottabban is követelhetjük az ismertetteket! A jól és gondosan felépített s lebonyolított történelemtanítás az előző sivár eredményt könnyen kijavíthatja majd, s a nemzet történetének beható ismerete, az alkotmány történeti fejlődésében való jártasság, az örökölt értékek megbecsülése, a nemzeti öntudat, önérzet és hazaszeretet mellett különös eredményként könyvelheti majd el a nemzet erejébe vetett bizalmat és a Gondviselésbe vetett hitet. Érezzük, hogy ez a legszentebb kötelességünk?

Az új idők szava bővíttette ki a polgári kötelességek és jogok c. tárgy 1925. évi célját a következőkkel: ,,. . . lelki készség, a kötelességek és jogok meggyőződéses gyakorlására.” Érdekes, hogy Amerikában, a szűkebb értelemben vett Amerikában, az USA-ban, erre a tárgyra fektetik az elemi iskolákban a fősúlyt. Különös csak az, hogy a tudásbeli eredmény nagyszerű, de az imént idézett, saját célkitűzéseiket nem érték el. Bizonyítja ezt a legutóbbi meggondolatlan hadüzenetük. Mi viszont talán keveset nyújtottunk e tárgy ismereti köréből, de annál megnyugtatóbb lehet az, hogy annak ellenére, hogy a fent idézettek hiányoztak az előző tantervből, mégis az elmélyedő, hazája sorsát szívén viselő tanerő szép pedagógiai sikernek örvendhet s vele a nemzet egyeteme. Gondoljunk például az adóztatásra, mely világviszonylatban pl. az egyes adózóinkra csaknem a legnagyobb terhet rótta jó két évtizeden keresztül (ez komoly közgazdászaink meglátása, megállapítása!). Ma az állampolgári hűség, önzetlenség és a hűséges adózás az egyik békebeli legfőbb kötelesség hív teljesítése következtében győzedelmesen haladnak előre az orosz síkon honvédeink s komoly tényezők elismeréssel szólnak Magyarország korszerű hadi felszereléséről. Legyünk rajta, hogy akár komolyabb tanulmányok árán is, megjavítsuk a magyarság magvának e tárggyal kapcsolatos tudását! (Gondolok a magyar közjogra.)

A legszebb harmóniát a természetrajz gazdasági és egészségi ismeretek célja tárja elénk. Csak jóleső lehet az, hogy a természet egysége s a vele kapcsolatos emberi ténykedések, akár a gyógyítás is, nem részekre tagoltan tanítandók. Ez így van rendjén. Ebből a tárgyból keveset nyújthatunk (főkép a falusi iskolákra gondolok), de jól. A mai nehéz időkben, amikor az egymásra való utaltság