Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 4. szám - Halmai Olivér: A népiskolai tanterv célkitűzéseinek vizsgálata
80 a többi, küzdőképes, helytállani tudó polgártársával. A fegyelmezett és rendszeres gondolkodás nem csupán a számtanórai vagy házi feladatok megoldásához szükséges következetességet követeli. Itt mélyebbre kell eveznünk! Az iskolába járó apró magyar napról- napra jobban és jobban megismeri társait s képességeiket is. Látja, hogy bizony nem egy van köztük, ki a számolásból talán a jártasságot is csak nehezen, vagy csupán félíg-meddig tudja magának .megszerezni. Legyünk azért résen mi, tanitók! Tereljük a szociálisan, nemesen gondolkozókra tanítványaink figyelmét s követeljük és hangoztassuk, hogy az ilyen szerencsétlenül visszamaradottakat ki ne használjanak sem az iskolában, sem játék közben, sem pedig az életben. Állítsunk nemes példaképeket, megindító eseteket a józanul gondolkodó magyar szülők gyermekei elé. A jó és szép példák olyan eredményre fognak juttatni bennünket, mely minden magyar számára biztosítja majd a létszínvonalon való fogyasztást, az elsőrendű életszükségleteket. Szolgáljuk takarékosan, fenkölt gondolkodásunk latbavetésével a magyar nemzetgazdaságot is! E tekintetben igen helyesen járt el kormányzatunk, amikor az országos viszonylatban mérvadó külön szervével szabályoztatta a napszámosokat. Nem lehet tehát a tudatlant „kihasználni”! Aki pedig ezt mégis megtenné, arról tudjuk bizonyosan, hogy milyen vétket követ el evangélikus felfogásunkkal kapcsolatosan, ha Isten tízparancsolatára gondolunk. Igyekszem rövidebbre fogni a többi céllal kapcsolatosakat! Nem azt kell tennünk a földrajztanítással kapcsolatosan kitűzött cél megvalósítása tekintetében, amit egy belga pedagógus tett: néhány földrajzórát arra használt fel, hogy repülőgépről figyeltetve megismertesse hazájának különböző tájait. Hányszor hangzott el a múltban, hogy ne csináljunk a gyermekből kis-öreget. Én ebben az esetben azt mondom, nem kell egyszerre tudósnak lennie. Mindent mértékkel! Mozogjunk észszerű korlátok közt! Vegyük észre, hogy a földrajz erősen nemzeti tárgy! Hangsúlyozzuk a hazát, ennek megszeretését, a magyar önérzet kialakítására való törekvésünket! Miképen? Mindannyian magyaros lelkületűnknek, ügybuzgalmunknak megfelelően adjuk, vagy adhatjuk rá a választ. Követeli a tanterv a magyar nép értékének és munkateljesítményeinek ügyes felszínre való hozatalát. Hogyan? A gyermek aktív közreműködésével, következtetésével, elgondolásaival, eszmélkedésével. Meg kell látnunk, hogy a tárgynál talán a legügyesebben van megfogalmazva a tárgyi és pedagógiai célkitűzés. Váltsuk valóra! Tehetjük ezt úgy is, hogy minden órán minden általános célrészletből egy keveset igyekezzünk megvalósítani, elérni, de úgy is, hogy évröl-évre egy- egy vezérlőgondolatként több tárgy tárgyi vagy pedagógiai célkitűzései közé beillesztünk egyet vezérfonalként a földrajzi célok közül. Tehetjük ezt egyik tanmenet elkészítésétől a másikig is, 3—3 évre előre eltervezve. Hasonlóan alkalmas a hosszabb célkitűzésre, azaz vezérfonal kiválasztására a történelem-tanításunk célja. Hogy pedgógiai szempontból célt értünk a történelem tanításával, azt jól illuszrálja az 1938, 1939, 1940. és az elmúlt év hatalmas előrehaladásai, gondolván
