Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 4. szám - Halmai Olivér: A népiskolai tanterv célkitűzéseinek vizsgálata
78 lene, s ott térnek a részletekre, ahol általános síkon kellene maradni. — A gondolkodási képesség igen fontos jellemvonás, ettől függ az egyén szociális beállítódása a társadalomba, ettől függ az egyén boldogulása is. - (Folytatjuk) A népiskolai tanterv célkitűzéseinek vizsgálata Irta : Halmai Olivér. Akár az 1905-ös, akár az 1925-ös, akár pedig a jelenlegi,, immár elemi népiskolánk 8 osztályának s utolsó gyakorló évének szóló tanterv olvasgatására gondolok, mindig, illetve mindegyik munka vizsgálatánál a célok tömörsége jut’ eszembe. A jelenlegi tanterv e tekintetben a kor áramlatainak megfelelően szinte tetőfokot ért el. Igen alkalmasak tehát nagyobb elmélyedésre a különböző tantervi kötetekben tömören elénk vetített, illetve részletesen kifejtett, vagy pedig utalásokkal érintett célkitűzések. Hogy egységes áttekintésünk legyen róluk, közzéteszünk egy idevonatkozó, rövid eszmefuttatást. Az általános cél: „A népiskola feladata” cím alatt található meg. Állandóan tartsuk szem előtt belőle azt, hogy vallásos, erkölcsös, általános gyakorlati alapműveltséghez juttatott, az életben helytállni tudó, illetve további tanulmányokra képes állampolgárokat kell nevelnünk. Tehát az életre: ismeretekkel, nemes érzelmekkel s tettre mindenkor kész akarattal felfegyverzett s vallásos lelkületétől fűtve áldozni tudó, kész állampolgárt akar maga előtt látni a magyar társadalom akkor, amikor egy-egy tizenöt-, esetleg tizenhatéves fiú vagy leány-ifjú az élet porondjára lép. Ök lesznek a napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évtizedről-évtizedre kitűzött magyar életnek megvalósítói. S a magyar élet célkitűzését kik foganatosítják majd, kik lesznek az irányítók? Akik egy másik csoportként akár már tízéves korukban érzik azt, hogy alkalmasak az alapvető művelődésen kívül magasabb ismereteket is elsajátítani. Különben itt, — öntudat, önérzet, s kemény akarat kifejlesztéséről lévén szó, — a tanítónak meg kell látnia azt, hogy ha munkája kettősséget is kíván, meg kell állnia a helyét. Ezt annál könnyebben teheti, mivel az 1920-as évi megtépázottságunk részben már helyre van hozva s munkánknak nem annyira a mennyiségi, hanem a minőségi oldalára fektethetjük a fősúlyt. Tehetségek kiválasztásáról van szó. Nem hinném, hogy egy tanerő is volna, ki a tehetség felkutatása helyett annak elnyomására igyekezne. Érdekes, hogy az élet azt mutatja, hogy bizony elég szép számmal szerepelnek az elnyomott tehetségek. Követeli tehát az általános célkitűzés, hogy úgy a kevésbbé, mint a nagyobb fizikai, szellemi munkára képes tanítványainkat kiműveljük testi és szellemi adottságaiknak megfelelően. Ez a tantervi célkitűzésnek magva. A jó tanító e tekintetben le fog hatolni a legnagyobb mélységig s felemeli majd a lehetőség szerint minden tanítványát a legnagyobb magasságig a vallásos és erkölcsös, az alapműveltséggel felruházott, az élet küzdelmeiben
