Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 2. szám - vitéz Kálmán Béla: Tanügyi előadói megfigyelések a Délvidéken

33

Tanügyi előadói megfigyelések a Délvidéken

Nagypénteken hajnalban kaptam az útbaindító parancsot táviratilag. Nagyszombaton utaztam a gyülekező helyre, ugyanaznap indultunk útnak. Katonamódra ment minden. Húsvétvasárnap vagonban talált. Három napot Kiskőrösön töltöttünk — lent a Bácskában még nem volt tiszta helyzet. Április 16-án tovább mentünk Szeged felé. Esett az eső, ez még szomorúbbá tette a képet, mely Pestmegye földjén elénk tárult. Víz, tó-tenger mindenfelé! Szomorú emberek — vetetten földek. Zuhogó esőben értünk Szegedre. A várost teljesen elsötétítették: szerb bombatámadásban volt része, — azért! Másnap esőben indultunk tovább, Horgoson át Szabadka felé. Milyen más világ volt ott! Bevetett földek, szépen zöldelő vetések, drótakadályok, betónfedezékek és felrobbantott hidak az úton lépten-nyomon.

Szabadkán házkutatás és személyi motozás folyt az utcákon érkezésünk idején is.

Végállomásunk Topolya volt. Színmagyar község, járási székhely. Az idetelepített szerbek legnagyobb része elmenekült. Alig találtunk helyet — tele volt katonasággal. Néhány nap alatt kiürült, s mi megkezdtük a munkát. Az én feladatom az iskolaügy megszervezése volt. Hál’ Istennek, aránylag könnvű helyzetem volt, csak tiszta magyar járást kaptam. Az itt alakított dobrovoljáctele- pek lakóit eltávolították, helyükre kerültek a bukovinai székelyek és anyaországi vitézek.

Első dolgom volt a tanítósággal és tanársággal a kapcsolatok megteremtése. Ez volt a legnehezebb feladat, de sikerült, minden községben voltak derék, jó magyar tanítók, tanárok, akikkel a munkát megindítottam. Meglátogattam az összes iskolákat, átvettem a parancsnokság nevében a tanszemélyzetet és megkezdtük a magyar szellemű tanítást.

A szerbek a magyar iskolákat 1921-ben kezdték államosítani. A zsidók kezdték az alkalmazkodást: iskolaépületeiket eladták, tanítóikat átadták az államnak. A tanítás nyelve kezdetben magyar és szerb volt. T. i. a földrajzot, történetet és az államnyelvet (a szerbet) mindjárt szerbül kellett tanítani.

Évről-évre szaporodtak a szerb osztályok. Behozták (Pribicse- vics miniszter) a névelemzést. Ez alapon szerb osztályba kellett járnia annak a magyar gyermeknek, kinek az apja, vagy anyja nem magyar hangzású nevet viselt. Sőt még a Tőke, Ötvös nevűeknek is, mert ezeket a szerbek Teke, Etves-nek ejtették.

1940-ben pl. Topolyán a 22 osztályból mindössze 10 volt magyar osztály, de nem volt ennyi magyar tanító.

A magyar tanulók iskolábajárásával a szerbek nem törődtek. Tiszta magyar helyen csak az I—IV. osztályt engedélyezték. Ezért sok magyar szülő nem íratta be gyermekét, nehogy szerbül kelljen tanulnia.

Az óvodát megszűntették, helyette a 6 évesek számára elő