Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 2. szám - Knábel Vilmos: Az új iskolatípusok kérdéséhez
az anyagi haszonlesés, vagy a feltűnési viszketegség vezeti ezeket. Ezek előrebocsátásával lássuk már, miként feleit meg népiskolánk a két nyelv követelményeinek. Napjainkig az evangélikus népiskola B. típusú volt, tehát magyar-német nyelven folyt az oktatás. Kivételt csak a hitoktatás képezett, ezt ugyanis a tanulók vagy kizárólag magyarul, vagy németül tanulták. Úgy a magyar, mint a német anyanyelvű szülők soha kifogást nem emeltek, sőt örültek annak, hogy gyermekeiknek mindkét nyelv elsajátítására adatott lehetőség. Az új rendelet értelmében a szülőknek nyiiatkozniok kellett, hogy milyen nyelvű oktatásban részesüljenek gyermekeik a jövőben. A nyári szorgos munkaidőben a szülők leszavaztatása nem volt keresztülvihető, ennek következtében 4 (négy) tanerős iskolánkat hivatalos leirat kettéosztotta: egy két tanerős német és ugyancsak két tanerős vegyesnyelvű tagozatra. A szülők azonban minden befolyástól mentesen 'mégis leszavaztak a beíratások alkalmával, a tanév kezdetén. Beíratott összesen 203 tanuló, akik közül 154 német anyanyelvű, de majdnem mind magyarul beszélő és 49 magyaranyanyelvű, akik viszont többé-kevésbbé németül is tudnak. A szülők 3 (három) kivételével mind a vegyesnyelvű oktatást kívánták, bizonyítékul annak, hogy az eddigi B. típus felelt meg legjobban helyi viszonyainknak és a szülők kívánságának. A gyülekezet presbitériuma és iskolaszéke egyhangúlag vette tudomásul a szavazás eredményét, sőt megtoldotta még azzal, hogy az esetleges másirányú hivatalos intézkedést az iskola vezetője minden további bevárása nélkül a helyzet részletes feltárása mellett fellebbezze meg az illetékes hatóságoknál. Az első fellebbezés nyomban elment és ezért a döntésig a tanítás a régi B. típus szerint folyik tovább. Felvetődik az a kérdés, hogy miként alakul át iskolánk, ha a tanügyi hatóság mégis első határozatának keresztülvitelét követeli. Természetes követelménye lesz, hogy a magyar anyanyelvű szülők jogosan és tömegesen is a magyar tagozat felállítását fogják követelni. Négytanerős iskolánk így egy osztatlan magyar, egy osztatlan német és kéttanerős vegyes tagozattá esne szét. Ez nemcsak nevelés- és oktatásügyi szempontból volna a legszerencsétlenebb megoldás, hanem megzavarná az eddigi békét-egyetértő gyülekezeti- és községi életet is. Avagy kettéosztanák az iskolát magyar és német tagozatra, mely esetben németnyelvű tanítványaink kerülnének hátrányosabb helyzetbe, mert a magyar nyelvet minden bizonnyal nem sajátíthatnák el úgy, mint eddig. Ezt pedig nem akarják német szülőink, hisz a mindennapi élet és gyermekeik jövőbeni elhelyezkedése, kereseti lehetősége stb. megkívánja a magyar nyelv tudását. Akárhogy nézzük a kérdést, oda kell kilyukadnunk, hogy az eddigi megoldás: a vegyesnyelvű tagozat a leghelyesebb. Ha megmarad, úgy iskolánk a jövőben is híven ápolja a nemzeti együttérzést és békés együttélést, ami nemcsak városunk fejlődését fogja előmozdítani, hanem közelebb fogja hozni német és magyar anyanyelvű polgárainkat a közös veszély s vele a haza védelmébe, anélkül, hogy akármelyik nyelv használata háttérbe szorulna. Knábel Vilmos. 32
