Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 2. szám - Az osztatlan nyolcosztályos eredményességének alapfeltételei
Az osztatlan nyolcosztályos eredményességének alapfeltételei. Lapunk előző számában rávilágítottam arra a döbbenetes valóságra, hogy kirívóan kevés idő jut osztatlan iskoláink egy-egy tantárgyára. De bármennyire méltatlankodnánk is emiatt, jobb megoldást találni nem lehet. így hát az adottság kereteiben kell megvalósítanunk a nyolcosztályú iskola ígéreteit. Bizonyos, hogy a régi, megszokott módszerekkel, a tegnap iskolai rendjével célt nem érhetünk. Soha annyira szükség nem volt még a tanító leleményességére, munka- és áldozatkészségére, mint az új iskolatípusnál. Iskolánk most már valóban olyan lesz, amilyen a tanítója. Homlokán viseli majd a tanító képmását. Első tekintetre meglátszik majd, hogy a kenyér robotosa, vagy hivatása magaslatán álló lélekember vezeti-e. Amit az óraterv időben meg nem adhat az osztatlan nyolc- osztályosnak, azt a tanító rátermettségének, szorgalmának és lelkiismeretességének kell a térben pótolnia. Nehéz feladat vár ránk és azt magunknak kell megoldanunk, magunknak kell helytállnunk, népoktatásügyünk új eszmevilágát nekünk kell testbe öntenünk, életté formálnunk. Az alap helyes lefektetése. Első és legfontosabb lépésünk ebben a siker és eredményesség alapfeltétele: tanmenetünk helyes megszerkesztése. A rendelkezések értelmében egy-egy hónapra előre kell annak részleteit beállítanunk. E nagyszerű intézkedésnél bölcsebbet még keveset láttunk tanügyi életünkben. Máskor néhány hét alatt kellett összecsapnunk az egészet. Jó volt, ha a határidőre be tudtuk terjeszteni a két példányt. Dehogy volt időnk arra, hogy mérlegeljük a helyes beosztást, a munkaidő várható lehetőségeit s a tanítási egységek időszerűségeit. Most más a helyzet. Minden betűt, mit tananyagbeosztásunkba bejegyzünk, alaposan megfontolhatunk, az időszerű tárgyköröket pontosan helyezhetjük el, nem kell a sürgető határidő rohamos közeledése miatt semmit elhamarkodnunk. Minden munka sikerének legbiztosabb alapja a helyes munkaterv. Ez már magában féleredményt jelent. A folyó tanévben, mint átmeneti évben, erre fektetem tehát a fősúlyt. Először is számbaveszem az egyes tantárgyaknak rendelkezésemre álló óraszámát, jobban mondva a heti félórák számát. Felsóhajtok: Istenem! Mit végezhetek el egy kis félóra alatt!? És hány tantárgyam részére éppen csak egy-egy ilyen kis félórácska áll hetenként rendelkezésemre. (De sokszor csak egy-egy csonka félóra. Később erre is rátérek.) Tudnom és mérlegelnem kell, hogy e rövid idő alatt miből, mennyit dolgozhatok fel. Milyen jó, hogy munkatervemen még javíthatok, ha netán többet (vagy kevesebbet) vettem volna tervbe, mint amennyit alapos munkával eredményesen el is végezhetek. EBHK
