Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 1. szám - Kristóf Kálmán: Ismét a gyermekről

16

valami alighanem elsikkadna s nemhogy gazdagodnánk, de tudomá- njms iskolánk megszürkülne, sok-sok színét elvesztené.*

Én elhiszem, hogy az a valaki, aki a gyermeket sohasem látta még és most meg kell neki mondania azt, hogy mire képes az a gyermek, mire való, meg fogja-e állni a helyét itt meg itt, akkor az az illető vizsgáló tudományos módszereivel nekifog a vizsgálatnak. és sok mindent meg tud állapítani áriról a gyermekről. De azt állítom, hogy az a falusi tanító, aki osztatlan iskolájában azt a gyermeket hat évig az elemiben, három évig a továbbképzőben tanította, ismeri apját, anyját, esetleg azokat is tanította, ismeri környezetét nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kívül is foglalkozott azzal a gyermekkel: minden tudományos módszer nélkül is többet fog tudni arról a gyermekről mondani és ítéleteiben találóbb, jóslataiban helytállóbb lesz.

Én, ha új tanítványom jön, akár nagyobb, valamelyik osztályba, akár kicsi az első osztályba, igenis tanulmányozom. Nem vizsgáztatom, csak néha-néha rápillantok, ha jön, vagy ha megy, ha dolgozik és ha játszik, otthonában is csakhamar találkozók vele s az utcán is. Milyenek az egészsége megóvására vonatkozó szokásai? Hisz az egészség a legdrágább kincs, egészségre nevelnem kell, itt kell igazán a káros szokásokat kiirtanom és a hasznosakat meggyökereztetnem.

Rendesen ül, áll, jár, tisztán tartja-e magát, helyesen lélegzik-e s tudja-e zsebkendőjét használni? Figyelem készségét, fegyelmezettségét és erre való hajlandóságát. Pontosan jár iskolába, azonnal engedelmeskedik intésemnek, figyelmeztetéseimet kell-e ismételni, sőt: iskolaszereit késedelem nélkül szedi elő és rakja el. . .? Nagy kincs az önérzet, a jellemnevelés nagyon fontos tényezője, ezért nem közömbös előttem, hogy a magán- és közvagyont tiszteletben tartja-e? Büszke-e arra, ha megbíznak benne, megtartja, amit ígér, nem hazudik? Az ember társas lény s így azokat a szokásokat is figyelemmel kell kísérnem, amik a társas életet elősegítik, vagy lehetetlenné teszik: önuralmát igyekszik megőrizni, nem veszekedő, másoknak nem kellemetlenkedik, és nem szokott panaszkodni. Az együttélés együttmunkálkodással jár, itt fontos, hogy van-e kezdeményező kedve, a mások jogait tiszteletben tartja-e, szociális maga- tartású-e? A szorgalmas ember boldogul az életben: tehát alkalmazkodik-e munkájához, idejét ki tudja-e használni jól?

Fénelonnak az volt a felfogása, hogy a nevelésben be kell érnünk azzal, hogy követjük és segítjük a természetet. Ez a segítés tulajdonképpen az, amit mi módszernek hívunk. Van tanítási és van nevelési módszer, itt most azokat a módszereket említem meg, melyek különösen a szülők körében vannak elterjedve, s amelyek ellen nekünk küzdenünk kell. Különösen szülői értekezleteken mutathatunk rá ezeknek helytelenségére.

A gyermek hibái, rossz szokásai mentségéül gyakran mondják a szülők, hogy hiába, ez már ilyen, ilyennek született, ilyen a temperamentuma. Ezzel gyáván mintegy elhárítják maguktól még a meg* A tudományos módszer mégis elősegíti valamilyen irányban munkánkat. (Szerk.)