Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - Kristóf Kálmán: Ismét a gyermekről
17 javítás kísérletének lehetőségét is. Bemard Pérez, aki a legbehatóbban tanulmányozta a korai gyermekkort, határozottan állítja, hogy vizsgálatai arról beszélnek, hogy a vérmérséklet néha bámulatosan változékony az 1—7 év között és csaknem mindig teljesen szerzett és nem örökölt. Tehát a gyermek ú. n. vérmérsékletének megváltoztatása igenis lehetséges. Ezt legszebben bizonyítja Lajos bour- gognei herceg, XIV. Lajos unokájának nevelése. Saint Simon azt írta az ifjú hercegről, hogy vadságával és erőszakosságával állandó rémületben tartotta környezetét. Hirtelen haragja még az élettelen tárgyakkal szemben sem ismert féket, ellentmondást még a természeti elemektől sem tűrt s gyakran oly heves indulatkitörések ráz- kódtatták meg, hogy félni kellett, hogy megpukkad. S ebből a feneketlen mélységből — írja tovább Saint Simon — egy barátságos, szelíd, emberszerető, mértékletes, türelmes, szerény, egyszerű, önmagával szigorú herceg emelkedett ki, teljesen alkalmas sokféle súlyos kötelesség ellátására. Fénalon abbé volt az a kiváló nevelő, aki ezt a csodát végbevitte. Montaigne inspirálta ezzel a mondásával: Nincs az a sivár, brutális lélek, akiben ne lappangna valami sajátos képesség s akármilyen mélyen van is az eltemetve, valahol, valahogy mégis csak kiütközik. Fénelon felismerte a hercegnek azt a képességét, melynél fogva egész valóját megváltoztathatta. A herceg a becsületet szentnek tekintette. Ez lett a fegyver Fénelon kezében. Aláíratott a herceggel egy nyilatkozatot, melyben a herceg megígérte Fénelonnak, hogy engedelmeskedik neki s ha fogadalma ellen vétene, akkor aláveti magát a büntetésnek. így a zabolátlan gyermeket megkötötte fogadalma, így megtörtént a szükséges előkészítés. Most már legyőzendő nehézségek elé állíthatta növendékét. Erőfeszítéseiben aztán megfelelő támogatásban részesítette, a győzelem pedig jutalmazásra, bátorításra szolgált. így faragott emberséges embert a hercegből. Sokszor halljuk hangoztatni azt is, hogy a gyermek sokat szenved majd úgyis az életben, legalább addig ne gyötörjük, míg fiatal. Aztán mindenki összefog, hogy elhárítsa a nehézségeket, teljesítse kívánságait, szeszélyeit. Felszárítják könnyeit, megvásárolják mosolyát. Sajnos kiderül, hogy nem mentesíthetjük a gyermeket a fájdalomtól s az élet ezerféle kellemetlenségétől, csalódásaitól. S ebből milyen szenvedések származnak éppen a dédelgetett csemetékre! Hát még később, ha magára marad az élet könyörtelen harcában, mennyi szenvedés éri csak azért, mert nem tanult meg harcolni, lemondani. Akkor hiába lázadozik majd a fájdalom egyetemes törvénye ellen, szenvedése annál kínosabb lesz. Sokszor halljuk említeni azt is, hogy fiamból ezt, meg azt akarok nevelni. . .! Akarok, ez nagyon szépen hangzik, de elvégre mégis csak a fiúnak kell a kijelölt pályára lépni. S vájjon megvan-e hozzá a hajlama, képessége, hivatásérzete? Az almafa nem fog soha narancsot teremni s az ilyen gyermekből sem lesz hivatását igazán betöltő ember. Pláton azt mondja: „A gyermeket a saját, nem pedig az apja képességei szerint kell nevelni!” Vezessük, irányítsuk a gyermeket, de ne befolyásoljuk és ne kény- szerítsük. Velem is járt a képzőbe olyan fiú, aki hét tárgyból bukott,
