Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - Kristóf Kálmán: Ismét a gyermekről
15 igen nagy hatással van. Egyszersmind azonban következik az is, hogy a gyermektanulmány eredményeinek különböző értelmezéséből két, kissé egymástól eltérő módszer is felépíthető. Ezzel szemben helyes álláspontunk csakis az lehet, hogy az alap mellett az elért eredményt is tekintetbe kell vennünk. De következik az is ebből, hogy semmiféle tanterv nem lehet merev, nem állhatja útját a módszerjavító törekvéseknek, amelyek alakjuk szerint mindig kettősek lehetnek: vagy a gyermeket veszik alapul, vagy a célt, az eredményt. 3. A tanító és a tanítás. A címben foglalt ezen problémával most nem foglalkozunk. Befejezésül egy gondolatot kell megemlítenünk: miben látjuk az evangélikus tanító állásfoglalását a gyermektanulmány kérdéseivel szemben? Az alapok tisztázása nélkül nem építhetünk semmit. Ezért világosan kell látnunk azt, hogy én is, mi is, a gyermek is, valamennyien Isten teremtményei és bűnösök vagyunk. Ennek meglátása két dologban is megsegít bennünket: 1. a gyermektanulmánnyal foglalkozni fogunk, mert ez segíteni fog bennünket embertársaink megismerése révén önmegismerésünkben és képességeink kifejlesztésében, 2. a gyermektanulmányozás látszólagos avagy tényleges eredményeit nem fogjuk túlértékelni. Dr. Garai József. Ismét a gyermekről Irta : Kristóf Kálmán. Csikvánd Mikor végigtekintek tanítványaim seregén, úgy vagyok, mint egy kertész az ő kedves munkaterületén a kert növényei között. El-elnéztem, amint palántáival pepecselt s a bokrosodó egyedek között túrkált. Pontosan tudta, melyiknek mire van szüksége, szabályozta a napfényt, a vizet, a meleget s mihelyt egy kis felhő takarta el a napot, azonnal megindult kertje valamelyik része felé, hogy ott valamit rendezzen. Kertje a gyors fejlődésben úgyszólván mindennap más-más s ő mégis, úgylátszik, állandóan és folytonosan tájékozva volt mindenről és növényeit szinte egyenként ismerte. Itt vagyok mindennap az én kis kertemben. Gyermekpalánták mosolyognak rám s bizony van dolgom az osztatlan iskolában, hogy minden palántám kapjon meleget, levegőt, vizet, s bizony nagyon gyakran közbe kell lépni, hogy valami rendellenességet megszűntessek, vagy támaszt nyújtsak a gyenge kis virágnak, a kis lurkónak, ha megakad az élet nagy problémáiban. így új tantervek idején mindig előtérbe nyomul a módszer, a névelés és a gyermektanulmányozás kérdése. A gyermek tudományos vizsgálata mind szélesebb méreteket ölt, tehetség, képességvizsgálatok folynak, pályaválasztási tanácsadók működnek, szenzációs módszerekről és képtelen szőrszálhasogatásról hallunk ezzel kapcsolatban. Mi, szürke, falusi gyermekvezetők kissé megrőkönyödten torpanunk meg a sok tudományosan hangzó műszó előtt és bizony arra gondolunk, hogy ha a mi kis iskolánkban így csinálnánk, akkor
