Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - dr. Garai József: A gyermektanulmány, a tanító és a tanítás
14 kító mozgás, 2. az íróeszköz kezelésével kapcsolatos mozgás. E célból ily módszer mellett szükséges a betűformáknak először mutatóujjal való tapintása, majd a mutató- és középső ujjal és végül, hogy az íróeszköz használata is könnyebb legyen, a kis pálcákkal való végigtapintás. Decroly a maga globális módszerében teljesen a látásérzetekre épít, szerinte a fonetikus elem bekapcsolása csak zavarólag hat. Szerinte az írás a gondolat vizuális kifejezési formája, így nem kívánatos, hogy a fület segítségül hívjuk, amikor az írásjeleket emlékezetben megrögzíteni akarjuk. Decroly elismeri ugyan azt, hogy kezdetben gyorsabb az eredmény a fonomimikai eljárásnál, azonban a hangos olvasás később akadálya lesz a megértésnek. Különösen fontos a fonetikus elem teljes kiküszöbölése a nem fonetikus nyelveknél, amilyen az angol vagy a francia is. A fonetikus elem bekapcsolásával ily nyelveknél igen nehéz a helyesírás elsajátítása. A Népiskolai Tanterv és Útmutatások bár a fonomimikai eljárás alapjaira helyezkedett és azt ismerteti, ezt mégis csak azért teszi, mert a gyakorlatban ez van legjobban elterjedve. Tág teret nyit azonban a kísérletezésekre és új módszerek alkalmazására is. A fonomimikai eljárás és a Montessori-féle írástanítási módszer között a főbb különbségek: a) Montessori nem választja el egymástól az írás és olvasás tanítását, kezdetben teljesen együtt tanitja; a fonomimikai eljárás kezdetben elválasztja az írást és az olvasást és később együtt tanítja. A gyermekek nála a szabad választás folytán —- legalább is a többség — előbb tanul meg mégis írni és csak azután olvasni. b) Az előzőkből következik: Montessori előbb az írott betűket tanítja, a fonomimikai eljárásnál előbb néhány nyomtatott betűt ismertetünk meg, velük olvasni tanítunk s a szavak leírását előkészítjük az olvasott szavak szétbontásával. c) Montessori eljárása gépies, a fantáziának semmi szerepe sincsen benne, ezzel szemben a fonomimikai eljárás tág teret nyújt a gyermeki képzeletnek, utánzó és játékos ösztönének is. d) A hangoztatást itt is megtartják, azonban a kézjeleket nem, motorikus funkciókkal nem támogatják a hang megjegyzését. A két módszer alapgondolata azonban egy: előbb a betűket, azután a szavakat. Egyik módszer sem követi Decroly eljárását. e) Teljesen különbözik a két módszer az írási előgyakorlatok- ról vallott felfogásukban. Montessori szerint a vonalelemekre való bontás, illetőleg az azokból való felépítés a folyékony írás legnagyobb akadálya. Ez az eljárás szintétikus: elemekből felépíteni az egészet. Montessori egyszerre teljes betű leírását tanítja. Ez nála érthető is, hiszen írási előgyakorlatnak tekinthetők már az érzékfejlesztőgyakorlatok is. De e pontban közelebb áll az alakpszichológiai felfogáshoz, mint Tantervűnkhöz és hisszük, hogy e téren e reformok Montessori felé fognak mutatni. Az elmondottakban példakép bemutattunk két, a gyermektanulmányozás alapjaira épített írástanítási eljárást. Láthattuk mindezek dacára azok különbözőségét. Megállapíthatjuk azt is, hogy a gyermektanulmányozás a népiskolai módszerjavító törekvésekre is
