Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 8. szám - A végromlás láttán
EVANGÉLIKUS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : Felelős kiadó : SOMOGYI BÉLA ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ Cegléd, 1942 augusztus hó. XLVIII. évfolyam, 8. sz. MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőséé; : Sopron, Evangélikus Liceum és Tanítóképzőintézet. Képezde-u. 14. Telefon : Sopron. 106. Kiadóhivatal: Cegléd, V k., Batlhyány-u. 24. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 10'— P, íél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 A végromlás láttán János 3, 36. Az Isten szeretetével való visszaélés határáról Pál apostol ezt írja: „Lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, és — elestek, — ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát és meggyalázzák őt”. (Zsid. 6, 4—6.) A következőkben Pál úgy ír erről az eshetőségről, mint amelynek a tényleges bekövetkezését senki emberfia az embertársánál meg nem állapíthatja. Mi sem állapíthatjuk meg senkiről. De hogy a külvilágban végbemenő események ma csak úgy magyarázhatók, hogy azok a Krisztus kegyelmével történt visszaélések végső következményei, ez tán a második világháború harmadik esztendejének a végén az iszonytató emberölés és anyagpusztítás mellett nem szorúl bővebb bizonyításra. Csak az ne kerülné el figyelmünket, hogy a társadalom minden rétegéből, zeg-zugából egyenkint kiválasztja Isten rostája a felelőseket! Kiki röntgen alá kerül és kiderül, hogy hogyan áll a bensejében Krisztussal. Isten előtt nincs tömegember s nincs tömegben bújkálásra lehetőség. A krisztushit tekintetében kevés ember esik olyan kísértésbe, mint az evangélikus tanító. Ö előtte rikító transzparensként ég az ördögi kérdés és felelet: Miért ne lehetnék jó evangélikus hívő, ha az iskolákat mind államosítják is? Persze hogy lehetek, hiszen hány hívő katona, adóhivatalnok, bankember, gazdálkodó van az egyházban! — Tényleg van állami tanító nem egy, aki élő hittel szolgál az egyházban is. Mégis, mielőtt mi az iskolák államosítása mellett foglalunk állást — elvileg —, gyökerekig hatolva kell megvizsgálnunk a kérdést a fenti levél-idézet fényében is. Talán megvilágosodik előttünk a valóság, hogy ugyanis gaz szemfényvesztés áldozatai vagyunk. Az iskolánkívüli élet színpadát ügyes kulisszatologatók úgy huncutkodták össze, hogy első tekintetre úgy tűnik a szemlélőnek: tényleg az evangélikus iskola és a mai gyakorlati élet nincsenek összhangban, nincsenek egy sikonj. — Várjunk hát a megítéléssel. Majd ha lefut a véráradat és szűnik a harag tüze és feltűnik a szivárvány, akkor ítéljük meg, vájjon nem az evangélikus iskolának kellett volna-e ott a színpadon mindenáron helyet csinálni, hogy ez a színpad éppen megszűnjék színpadnak lenni. Az evangélikus iskola egyet akart: őszinteséget, bizalmat, igaz szeretetet akart az életbe sugározni. Jaj a felelősnek, ki ezt megakadályozta! N. J;:\
