Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 1. szám - Az osztatlan nyolcosztályos az elmúlt három hónap távlatában

8

ben általában fokozatosan hanyatlik iskoláink hitoktatási színvonala, sőt néha már eredménytelenséget is láttam. Ha az okot kerestem, úgy találtam, hogy a fiatal tanítónemzedék mind hiányosabb fel- készültsége és készsége mellett mint második tényező a rendelkezésre álló, kevés óraszám is bűnöse volna az eredménytelenségnek.

Borzadok, ha most látnom kell, hogy az alsó tagozatnak heti két félórában kell elvégeznie azt a fontos, az egész életre kiható anyagot, melyből alig lehet valamit kihagyni annak kockázata nélkül, hogy öntudatos evangélikusként hagyják el a tagozat osztálypadjait gyermekeink. Ugyanez áll a felső tagozatra is. Mit várjunk ezek után azoktól az iskoláktól, melyekben eddig se volt kielégítő a vallástanítási eredmény és amikor a vén harcosok, kipróbált erők is jaj— veszékelve kénytelenek panaszolni, hogy az új rend adottságában nem tudják az anyagot elvégezni.

E panasz szomorú sikolyának éppen most kell belehasítania a magyar sorsba, amikor amúgy is szomorú kortünetek nyomorítják és csúfolják meg keresztyén társadalmunk életét. — Soha ekkora közömbösség, anyagiasság, öncélúság, kapzsiság, úrhatnámság, kényelemhajszolás, divathóbort, könnyelműség, munkakerülés, hirtelen gazdagodási vágy, ünnepgyalázás, dáridó stb., stb. még nem rontotta a falu máskor oly józan, takarékos és szorgalmas népét, mint éppen napjainkban.

Mintha most szabadult volna e népre a zsidó-marxista eszmevilág minden ördöge' A hamis, üres szociális ígéretektől felaizott néplélek elveszti hitének előbb oly szilárd talaját, a vallást. Üres, érzéstelen szívvel, lélek nélküli, halódó, már csak kétesértékű reménnyel, csodaváró páriává süllyed. Kicsinylőleg, lenéző mosollyal tekinti az egyház munkáját.

Vaksággal verte azt az Isten, aki nem látja, hogy az egyház egykor világmozgató, életformáló tekintélye mint hanyatlik szédítő iramban „a vallás magánügy” szégyenletes jelszava szintjére. Ha e szörnyű, kétségbeejtő kortünetnek továbbra is szabad utat engednek a hatalom birtokosai, oda érünk hamar, hogy a Krisztus egyházának boldogító áldásaiból nem marad élet a megváltott ember számára, csak puszta, tartalmatlan, és értéktelen adminisztráció.

Mi, falunlakó, falukutató faluismerők jól látjuk ezt. Látjuk, miként hatalmasodik el népünkön a lélekgyílkoló közömbösség. Tud- ]uk, látjuk és érezzük az olyan tünetek lassú, de biztos romboló folyamatát, melyek a legszentebb vallási cselekmények értékét és jelentőségét homályosítják el a lelkekben — észrevétlenül, fokozatosan. Ma már közel állunk ahoz, hogy a keresztség és úrvacsora szentségével, egyházi esketéssel, avatással s egyéb egyházi szent cselekménnyel (konfirmáció stb.) sokszor csak az ősi szokás hatalma alatt élnek az emberek és nem lelki szükségesség kényszerítő hatása alatt. Sokszor csak a megszólástól félnek s e félelem férceli a lekeket a cselekményhez. Mihelyt egy bátor rendbontó akad, követője is támad, hogy a lavina meginduljon.

És most, e sivár, minden nemes emberi érzést, hitet destruáló, minden lelkiértéket megcsúfoló korszellem uralma kellős közepén jut mind kevesebb hittani óra a jövő nemzedéke számára!