Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - dr. Garai József: Herbart és a népiskola. Halálának 100 éves fordulójára
6 Megállapítja azt is, hogy fontos a szellemi erők egysége és egyenletes mértékben való foglalkoztatása. Amikor a sokoldalúság feltételeit vizsgálja, akkor jut a tanítási fokozatok kérdéséhez. Ismerjük e téren felfogását és tudjuk, hogy az elavult pszichológiai alapokkal együtt az arra felépített tanítási fokozatait is a múlt szörnyű pedagógiai-didaktikai emlékei közé szokták sorolni. Ne feledjük el, hogy fokozatainak köszönhetjük a mai fokozatokat is. Emlékezzünk az azt javító Stoy, Waitz, Ziller, Rein, Dörpfeld, Willmann stb. fokozataira és akkor világosan láthatjuk, hogy ezekből, illetőleg ezek segítségével miképpen alakult ki a mai hármas fokozatból álló tanítási eljárás. A fokok módosultak, a négyből egyeseknél öt, majd másoknál három lett és csak az elnevezésen múlik sokszor, hogy tulajdonképpen melyik fokozatról esik szó. 3. Nem volna teljes e rövid megemlékezésünk, ha kikerülnénk a folyton felötlő kérdést: mit köszönhet a mai népiskola Herbartnak? Az előzőkben feleltünk már részben e kérdésre. A teljesség kedvéért általánosabban fogalmazzuk meg egyelőre kérdésünket: mit köszönhet a mai nevelés és oktatás Herbartnak? a) Sok olyan pedagógiai problémát vetett fel, amelyek a későbbi vizsgálódásokat lehetővé tették. Gondoljunk egy egész sereg didaktikai kérdésre: a tanítás fokozatai, a nevelő-oktatás, a sokoldalú érdeklődés stb. problémáira. Ezen utóbbi, t. i. az érdeklődés volt az új iskolai mozgalmak didaktikai, sokszor lélektani indítéka. Azt azonban el kell ismernünk, hogy az érdeklődés felfogásában Herbert és az újak (Claparéde, Decroly, Montessori stb.) között mélyen járó különbségek vannak. Az azonban bizonyos, hogy a probléma felfedésével és felszínen tartásával Herbart igen sokat tett az újabb irányoknak is. De az érdeklődésnek a köztudatban való példátlan nagymérvű elterjedése terén is nagy érdemei vannak. b) Ma már nehéz is volna elképzelni olyan pedagógust, aki mindenben Herbartot követné. Erkölcstana önkényes, pszichológiája felett eljárt az idő, legfőképp mechanisztikus felfogása miatt. És ma már igen nehéz is volna elképzelni olyan pedagógiai rendszert, amely a testi nevelés kérdésével olyan keveset törődne, mint Herbart és amely az egyén képezhetőségét annyira előtérbe helyezi és amely oly keveset törődik a szociális nevelés szükségleteivel, mint Herbart. Mindezek dacára Fináczy abban látja tulajdonképpen Herbart nagyságát, hogy alig van pedagógiai probléma, amelynél nem kellene vele számolnunk. És ezért tartja a legnagyobb pedagógiai elmélke- dők egyikének. Érdemét növeli az a körülmény is, hogy a neveléstanból, amely koráig a tudomány színvonaláig el nem ért, tudományt alkotott, olyant, amelyet egyetlen egy vezérgondolatból, egy szükségszerűségből, a nevelés céljából le tudott vezetni, mint azt művének címében is jelöli (aus dem Zweck der Erziehung abgeleitet). c) Nagyon megszívlelendő dolgokat olvasunk a „Pedagógiai előadások vázlata” harmadik részében „A pedagógia különös ágairól” c. részben. Innen különösen a „Pedagógiai megjegyzések az egyes tantárgyak tanításához” c. részben megszívlelendő és népiskolai vonatkozásban is igen gondolkodtató feljegyzéseket olvashatunk a vallási oktatásról, ahol pl. azt írja a 232. §-ban: „A vallási oktatásnak
