Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Helyzetünk a nemzetiségi iskolákban
80 semmi újat. Ugyanezt tették annak idején Bethlenék, amikor még szó sem lehetett német befolyásról. Ez megnyilatkozása volt a kormánynak, de a magyar nemzetnek is, mely mindig őszinte testvéri szeretettel osztotta meg jogait a haza minden nyelvű polgáraival. Igazat kell adnom mostani kormány elnökünk bölcs megállapításának, amikor azt mondja, mi senkit sem akarunk erőszakkal magyarrá tenni. Soha nem is akartunk. Mert ha ezt tettük volna, akkor talán már nem is volna e honban nemzetiség. Akkor réges- régen asszimilálódtak volna nemzetiségeink. Mi sohasem kerestük az üres külsőségeket, hanem a belső tartalmat, mert nagyon jól tudtuk, hogy csak ez az állandó érték és fenntartó életelem. Akit tehát nem a szíve szerinti szeretet és nem a meggyőződés hozza a magyar testvéri közösségbe, az csak inkább maradjon a falakon kívül, mert csak bajt és erőtlenedést szít, nem pedig erőt és haladást. Aki pedig szíve, meggyőződése szerint igenis magyarnak érzi és vallja magát, önmagától fogja megtalálni a helyes útat, mely a magyar nemzeti közösséghez elvezeti és ezzel a testtel széjj elválaszthatatlanul összeforrasztja. Ezt a folyamatot szenvedéllyel előmozdítani nem lehet. Ennek megvan a maga rendes útja, menete, lefolyása. Ebbe senkinek sem szabad befolyni, különösen pedig hozzá nem értő, avatatlan kezekkel hozzányúlni, mert csak ártalmára van a szent ügynek. Mi tanítók, akik nemzetiségi vidékeken élünk és akik állandóan népünk ütőerén tartjuk a kezünket, tisztán látjuk a fejleményeket és a tennivalókat is. Azt valljuk és tanácsként mondjuk, várjuk türelemmel, megfontolt higgadtsággal a fejleményeket. Egy kötelességünk lehet csak: átsegíteni szerencsétlen népünket ezen a válságon, melyet számára most az új jelszavak és különféle irányok jelentenek. Türelemmel megvárni, míg megtisztulnak a kedélyek és elvonulnak a sötét fellegek, melyek nemcsak Európa, hanem az egész világ egét borítják. Ne pocsékoljuk erőinket feles kapacitálás- sal. Népünknek át kell vészelnie ezen a betegségen, melybe hívatlanok juttatták. Végre majd önmagától fog rájönni arra, hogy mindig az a helyes és járható út, melyet mi mutattunk számára és amelyen sok éven át zökkenésmentesen vezettük. A nyelvrendelettel kapcsolatban még nincs teljesen tisztázva, ki fogja helyenként az iskolai nyelvet megállapítani és mennyi időre, stb. Bárki állapítja azt meg, tehát akár szülői, akár iskola- fenntartói határozat, akkor cselekszünk helyesen, ha ebben semmiféle formában bele nem avatkozunk. A múlt alapján szerzett tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez az út, ez a magatartásunk a helyes. Azt látjuk ugyanis, hogy ott, ahol a tanítóság őszintén, minden hátsó gondolat nélkül pontosan végrehajtja a kormány intézkedéseit és népének jogos határozatát, ott megnyugvás van, mert ok sincsen az elégedetlenségre. Az izgatóknak sincsen mibe belekapaszkodnia. Sőt tovább megyek. Azt látjuk akárhány helyen, hogy átvészeltek és rájöttek arra, hogy a teljesen német tanítási nyelv nem elégséges ahhoz, hogy Magyarországon boldoguljanak. Szükség van a magyar nyelvismeretre és minden ellenszenv és nagyobb nehézség nélkül sikerű l'/ííÖ&Sj^az úgynevezett egységes tanítási rendszerre, mely szerint/ígjjJgjfcvSét nvelven folyik.
