Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Helyzetünk a nemzetiségi iskolákban
81 Ezzel ellentétben viszont a legtöbb esetben azt látjuk, hogy ahol a miniszteri rendelkezést és így a nép hozott határozatát nem hajtották végre teljes őszinteséggel, ott ma is lángol a nemzetiségi kérdés, lehetetlenné vált a tanítók munkája, szabotálják a szülők és gyermekek az iskola munkáját és pokollá vált a tanitó élete. Még az olyan helyeken is, ahol a tanító teljes tekintélynek örvendett, megromlott a helyzet és ma ott tartunk, hogy mindent a nemzetiségi kérdés vágányára tolnak át és mindent ebbe a feneketlen zsákba gyömöszölnek. Az egyik kartársamat este véresre verték mert állítólag nem bírja a németet. A másik kartársamnak meggyűlt a baja a hatósággal, mert megfenyített egy rakoncátlan, haszontalan gyereket, mert pökhendiskedett és rendbontó volt. Ráfogták, hogy üldözi a magyar gyereket. Pedig aki ismeri mindkettőt, nagyon jól tudja, honnan fúj a szél. Jóravaló magyar tanító mindakettő. Az egyikről nem tételezhető fel, hogy nem bírja a németet, mert hiszen lévita kántortanító, aki évtizedek óta német nyelven prédikálja az igét és a felesége a nép közül való, német származású asszony, aki kimondhatatlan sok jót tett abban a gyülekezetben a néppel. A másik meg van olyan jó magyar, mint bárki más és fel sem tételezhető, hogy egy gyereket azért büntet, mert ellenszenves neki a magyarságáért. Hiszen akkor ottan már nagyon sokát kellett volna megbüntetnie. Tanítványainak jórésze magyar származású. Ez két durva eset. De papírra sem vethető azoknak a szennyes piszkálódásoknak a száma és módja, ahogyan akárhány helyen most (nemzetiségi vidékeken) a tanítókkal bánnak. És miért? Más bűnünk nincsen, csak az, hogy javát akartuk, amikor nagy munka és türelem árán meg akartuk tanítani a hazai nyelvre, mely nélkül ebben az országban soha nem boldogulhat teljesen. No meg az, hogy végrehajtottuk hatóságunk rendelkezéseit, amiért tulajdonképp0" nem is mi, hanem a hatóság maga felelős. Azt halljuk széliében, hosszában, hogy a német vidékeken működő tanítók jórésze kénytelen lesz elhagyni állomáshelyét, mert nem felel meg, stb. Nem vagyunk olyan ijedősek. Ha mennünk kell, bizonyára lesz számunkra valahol hely Magyarhonban, ahol tovább dolgozhatunk a magyar nemzeti közösség célkitűzéséért. A megértésnek, a magyar testvéri szeretetnek vagyunk a képviselői, hirdetői Árulók és hálátlan kufárok a Hazával szemben azonban sohasem leszünk. Éppen azért nagyon kíváncsiak volnánk már most, hogy kik vállalkoznak erre a szerepre olyanok, akiket ennek a szegény magyar Hazának valamelyik intézete nevelt, ápolt és vérével táplált? A nép olyan, mint egy kicsinyke naiv gyermek. Egy gyermeknek hiába prédikálom naphosszat, hogy ne nyúljon a tüzes kályhához, ne fogjon éles kést a kezébe. Addig nem hisz, míg meg nem égette magát, míg meg nem vágta magát. íme, a mi népünk is meg fog idővel győződni arról, hogy mi őszintén, jól gondoltuk mindenkoron vele, akkor is, amikor számára ez érthetetlen volt és áldozattal járt. Türelemmel várjuk ezt a lelki megtérést népünk részéről. Addig pedig minden nel^§$é§ .^ellenére is inunk szakadtáig lelkiig". ■'
