Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Helyzetünk a nemzetiségi iskolákban
79 Helyzetünk a nemzetiségi iskolákban. Irta: Grieszhaber Endre Henrik. Ismeretes a magyar kormánynak ama rendelkezése, mely szerint a nemzetiségi iskolák tannyelve rövidesen átrendezésre kerül. Még nem tudhatjuk, mit jelent ez a rendelet a gyakorlatban, illetve mit hoz számunkra a végrehajtás során, mert az ehhez tartozó részletes végrehajtási utasitás még nem jelent meg. Az előjelek szerint azonban mélyreható változásokra kell elkészülnünk és szerény óhajunk csak az lehet, hogy hozza meg a gyakorlatban azt az eredményt, melyre nemzeti céljaink, kultúrális érdekeink és nemzetiségeink minden néven nevezhető haladása szempontjából feltétlenül szükség van. Nagyon tévednek azok, akik ezt a rendelkezést úgy tüntetik fel, mintha ez idegen befolyásra készült volna. Tekintsünk végig az utolsó évtizedek nemzetiségi politikáján és kísérjük figyelemmel magyar kormányaink etekintetbeni intézkedéseit, azt fogjuk megállapíthatni egész tárgyilagossággal, hogy vezetőinket a legilletékesebb helyen nemcsak a legtisztább méltányosság, hanem ritka igazságérzet, megértés, józanság és bölcsesség irányította. Magyar kormányaink mindegyike, élén annak mindenkori érdekelt kultusz- miniszterével, a legnagyobb lojalitással kezelte a nemzetiségek jogos, méltányos igényeit és azoknak mind a hivatalokban, mind különösen az iskolákban teljes mértékben érvényt igyekeznek szerezni. Ha ezt a magas helyről elindított megértést és testvéri szere- tetet az egész vonalon őszintén, egységesen végrehajtottuk volna, akkor ma nem jutottunk volna abba a kellemetlen helyzetbe, amelyben sok szegény magyar tanítótestvérem szinte reménytelenül szenved. Mindig hangoztatják illetékes és nem illetékes helyen, legyünk egységesek, tartsunk össze. Ne húzzunk szét a szélrózsa ezer irányában. Ne járjon a nemzetnek minden egyes tagja külön útakon, hanem kövesse a vezetőket, mert csak igy érhetjük el azt a magasztos célt, mely előttünk lebeg. Nem fogadták meg igen sokan. Nálunk minden egyes polgár vezetőszerepet követel magának, senki sem akar vezetett, senki sem akar végrehajtó közeg lenni. Mindenki egy úgynevezett kávéházi Conrád, aki mindeneket jobban ért, mint a legiiletékese'nb elhivatottak. Keresztezzük egymás terveit felfelé és lefelé. Mindenfelé csak bírálatot hallunk ahelyett, hogy teljes bizalommal fogadnék az elintézésre kiadott rendelkezéseket. Fejünket csóváljuk, ahelyett, hogy azt mondanók: ha ezt a kormány így mondja, így kívánja, akkor bizonyára így van jól. Akkor ennek így kell lennie, akkor bizonyára ez az egyetlen járható út, mely a magyar végcélhoz vezet. És ez természetes is, hiszen egyedül a kormány tagjai tudják a tennivalókat, akik a kulisszák mögé is látnak és ismerik az egész világhelyzetet. Istenem, mit tudhatunk mi szürke, hétköznapi emberek? Csak azt, amit üresen fecsegő újságok a szánkba rágnak. És ezek ma így, holnap éppen az ellenkezőjét hirdetik. A megjelent iskolai nyelvrendezés nem jelenthet számunkra
