Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Jeszenszky Margit: Az ifjúsági és gyermekirodalom kérdése
8 valamilyen gyakorlati egyházi cél érdekében (egyházi ünnepségen; való szereplés, egyházi lapra előfizetők gyűjtése, karácsonyi felruházásban való segédkezés stb.) igénybe vegye és rámutasson a közösség hatalmas erejére és eredményes munkájára. 6. Végül ki kell emelnünk, hogy az egyhazismertetés tanításának vannak nemcsak tárgyi, hanem személyi feltételei is. Itt tehát a vallástanító személyiségének a fontosságára utalunk.. A vallástanító a gyermek előtt az evangélikus keresztyénségnek a képviselője, egyháza hitigazságainak és tanításainak bizonyságtevői e. Mindennél fontosabb tehát, hogy személye rokonszenves, megnyerő és tiszteletreméltó legyen a tanulók előtt. A gyermekek minden alkalommal lássák, hogy a tanítójuk nemcsak hivatalból, állásánál fogva, hanem legbensőbb meggyőződésből is ragaszkodik evangélikus egyházához és szívvel-lélekkel munkákodik annak előhaladá- sáért és megerősödésért. Mindezekért tehát szükséges, hogy vallás- tanító necsak a tárgynak a tanítására készüljön fel imádkozó lélekkel és gondos lelkiismeretességgel, hanem maga is éljen az egyházban, legyen az ige szorgalmas olvasója és hallgatója, végül vegyen tevékeny részt gyülekezetének hitvalló és Istent szolgáló életében is. Az ifjúsági és gyermekirodalom kérdése. (Folytatás.) Szemem megvillan. Gondolom már, honnan a szokatlan félelem, s az össze-vissza beszéd. Mumus, boszorkány stb. Látom a láz csökken. Helyet cserélek a mamával s most már én mesélek. Tíz perc és a gyermek nem fogja már a kezem, tapsol, kacag, egészen elfelejti, hogy beteg. Harmadnap iskolában van. Alig egy hét, Hansi újra beteg, beállít az anya egy kosár piros almával. Jelenti, hogy Hansinak a torka fáj és egyre azt emlegeti, „csak eljönne a tanítónéni”. Elmegyek. Ablak nyitva. Láz nincs. Torok majdnem egészen tiszta. Jancsi int az anyjának, hogy tegyen nekem széket az ágy mellé és várakozó-vágyakozó tekintettel, csügg rajtam. Persze hogy mesélek. Persze hogy kacag a gyermek Pósa bácsi Pikk és Pukk-ján, de vele együtt kacag a Dreisi, a Tini, a Neisi is, akik hátam mögött észrevétlen behúzódtak a mese alatt az ajtón. Gyanút fogtam. Nem is hiába! Másnap tört magyarsággal eli- bém áll egv egészen kis legényke: „Nekem is mondod, ha beteg lesz, amit a Hansinak?” Kifogtak rajtam! Kacagnom kellett! A fiatal tanító lelkében újjongva tört fel a boldog felimerés: megfogtam a gyermek lelkét s vele talán a szülő szeretetét is! Viszem, vihetem őket —• a német ajkúakat — Gaál Mózessel, Avar Gyulával, Tábori Róberttel fel a Tátrának, Erdély havasainak, a 48-as időknek; Pósával, Benedek E. zamatos szavával a magyar nyelv kincses kamrái felé! . . . Ebből a kis epizódból, ebből a boldog felismerésből született meg Nagybörzsönyben 26 évnek előtte az első mesedélután. Ez hozta
